Ha nyár van és jó idő, akkor megkezdődik a grillszezon is, ami az elmúlt években nagyon felkapottá vált itthon. Ezt abból lehet leginkább megállapítani, hogy nincs olyan élelmiszer- vagy barkács bolthálózat, amelyiknek ne lenne külön grillszekciója telis-tele a legolcsóbb grilleszközöktől a brutál drága felszerelésekig. Ezeknek a cuccoknak nemcsak az ára, hanem a minősége is széles skálán mozog, de mindez nem azt jelenti, hogy ha a legolcsóbbat veszed, akkor máris hordhatod talicskaszám a földet a grillpartyd mélységesen mély sírjára.

A grillezés egy kötetlen, szabad élmény, amihez a romkocsmás életérzés jobban illik, mint a fine dining, úgyhogy nem kell aggódni. Az egyetlen fő szabály, hogy jó legyen a társaság, ezt leszámítva szinte bármi megteszi.

Ezzel mi is így voltunk, de aztán tavaly nyáron felmerült, hogy mégis mi a fenét kezdjünk az udvarnak azzal a részével, amin egy korábban leégett épület maradványai állnak. Ez úgy nézett ki akkor, ahogy megvettük, de néha azért letakarítottuk a betonplaccot, amit három téglafal ölel körbe. A lebontás nem volt opció, mivel a torzó hátsó fala telekhatáron áll, funkcióját tekintve viszont elég mostoha volt a sorsa: ide halmoztunk fel hol építési törmeléket, hol megmaradt építési anyagot, hol meg a kertből összeszedett zöld szemetet. Szóval funkciója volt mindig, csak éppen rendben tartani nem lehetett.

Az első lépés a kitakarítás volt, aztán a leürített placc máris megmozgatta a fantáziánkat. Először ide álmodtunk egy merev falú medencét, de erről technikai okokból hamar lemondtunk. A következő ötletünk nem meglepő, azt találtuk ki, hogy itt rendezünk be egy hangulatos grillsarkot. Az udvarban hátrahagyott járdakövekből kicsit kiegészítettük a területet, amivel megszüntettük a balesetveszélyt, és megakadályoztuk, hogy a beton széle tovább amortizálódjon. A különböző szintek így nagyrészt összefüggővé váltak, ami teret adott az egységes koncepció kialakításának.

Kezdetben persze különösebb tervek nélkül haladtunk. A jobb hátsó sarokba bekerült például kétszer négy darab téglára végigfektetve egy betonlap, amiből így kiváló és időtálló előkészítő asztal lett. Középre kisméretű téglából raktunk ki egy tűzrakó helyet, aminek a formáját egy fémtálca határozta meg. Ennek köszönhetően nem lesz minden fekete egy-egy sütögetés után, de könnyen be lehet önteni róla a hamut a kukába (vagy a komposztra).

Kezdett úgy kinézni a hely, hogy gyakorlatilag bármivel fel lehetett dobni. Tavaly nyáron a felújítás alatt álló melléképület ajtólapja alkotta a dekorációt égősorokkal, idén pedig egy vaskályha került be a sarokba két retro piros fotel társaságában. Az ülőhelyekről egyébként nagyrészt azok a raklapok gondoskodnak, amelyeket nem nagyon tudtunk már máshova elrakni, ezért itt lettek felhalmozva. A nyárias hangulat kedvéért beraktunk még két leandert is, és ennyi.

A grillfelszerelésről pedig annyit, hogy a legfőbb grillállomásunk egy háromlábú kis grillező, amilyenből tucatfélét lehet kapni pár ezer forintért a nagy áruházakban. A rácsát három fokozatban lehet állítani, nagyjából 2,5 kg brikettel szépen el is üzemel, szóval kisebb társaságokat gördülékenyen szolgál ki. Nagyobb összejövetel esetén azonban már érdemes bevetni a nehéztüzérséget, ami esetünkben két nagyobb fémrácsot jelent, amelyeket egy kidobott bevásárlókocsiból mentettünk meg. A kocsi aljának rácssűrűsége önmagában is tökéletes, az oldalához viszont érdemes grilltálcával készülni, hogy ne az ősi tűzbeejtős módszerrel süljenek a húsok.