Persze, hogy nincs. Tavaly nyár óta. Mert akkor, amikor volt... nos, akkor sem volt. Vagyis volt, persze, csak éppen használni nem tudtuk, mert a gázkazán éppen akkor mondta fel a szolgálatot. Nem volt se melegvíz, se fűtés. Persze nyáron az utóbbira nem volt szükség, és az előbbit is ki lehet bírni, azért mégis elgondolkodtunk. Mondjuk az sem tartott sokáig, hamar meghoztuk a döntést. Az ember tök gyorsan és rugalmasan válthat két fűtésrendszer között. Ez a kulcsszó: válthat. Ha nagyon akarja, és eldöntötte. Vagy fordítva.

Mi eldöntöttük, utána meg már muszáj volt nagyon akarni. Egyrészt így logikus, másrészt minek nézegessük a radiátorokat meg a csöveket, amikor már nincs rájuk szükség. Pár nap alatt eltüntettük a gázrendszer nagy részét, levágtunk csöveket, kiraktuk a radiátorokat, és aztán elkezdődik ennek a bejegyzésnek az érdemi része (is).

Az első komolyabb lépés az volt, hogy jeleztük a szolgáltatónál: nekünk nem kell tovább a gázóra, vigyék el. Kiderült, hogy a szolgáltatás szüneteltetése egyszeri, nagyjából 15 ezer forintba kerül, ezért a megszüntetés mellett döntöttünk, mert az díjmentes volt (érthetetlen módon). Viszonylag gyorsan meg is érkeztek az óráért, két mackós gázos pikk-pakk lekapta a helyéről, aláíratták a jegyzőkönyvet, majd búcsúajándékként a fogaik között még odaszűrték, hogy: ne felejtsünk el közterületi zárást kérni. Az mi? Benne van a nevében: a közterületen lévő elzáróval el kellene zárni még a gázt, ami ugyan a házban lévő elzáróval már el van zárva, de biztos, ami biztos. Ki kell jönnie valakinek a szolgáltatótól. A két fickó olyan gyorsan távozott, hogy időm sem volt megkérdezni: ők vajon mi a rozsdás szívlapátért nem tudják lezárni egyúttal a csapot is?

A válaszuk úgyis annyi lett volna, hogy nem tudjuk, csak. Mivel hivatalosan eddigre már nem volt gázóránk, így fizetni sem kellett utána, nem kapkodtunk túlságosan a bürokráciáért. Néha egymásra néztünk, és megjegyeztük, hogy majd közterületi zárást is kell kérnünk. De ennyi. Most tavasszal viszont egyszerre gyorsan lett szükségünk a dologra, mert elfogadták az energiahatékonysági pályázatunkat (részletek friss infókkal, egyelőre lezárás nélkül itt). A gázcsővel szigetelés esetén pedig éppen két dolgot lehet tenni, amik közül az elsőt mi nem akartuk: körbe lehet szigetelni, vagy - amit pedig a szolgáltató nem enged - el lehet tüntetni a szigetelésben. Így kénytelen-kelletlen marad a harmadik verzió, ami már az ügyintézőnél is kiverte a biztosítékot: úgy döntöttük, hogy levágjuk a gázcsövet. Közterületi zárás, aztán vágás, kész. Az ügyintéző ezt egymás után sokszor nem értette, így percek alatt padlóra küldte a kommunikációt. Ő ugyanis úgy szokta ezt, hogy mi megmondjuk, mikor akarjuk lezárni, meg azt is, hogy mikor nyitnánk újra. Erre van nyomtatványa ugyanis. Ezt meg én nem értettem, mert mi nem akarjuk újranyitni. Arra viszont nincs nyomtatványa. Perceken belül lejött értünk az ügyfélszolgálatra egy mérnök, akivel korábban én is beszéltem, és felkísért minket az irodájába. Elég sokat mentünk ahhoz az épületen belül, hogy világos legyen: ez bonyolultabb és drágább is lesz, mint ahogy azt mi elképzeltük.

Három lehetőség állt előttünk, amelyek közül rögtön a harmadikat nem is részletezem, mert a körülmények miatt azzal nem élhettünk (ha az elzáró zöld részre esett volna, akkor talán). Mivel az elzáró a járda közepén van, ezért a talaj felett elvágathatjuk a csövet, ott lehegesztik, ez nem túl szép, körbe kell szigetelni, de legalább nem kell hozzá feltörni a járdát. A másik verzió ugyanis az, hogy feltörik a járdát, elvágják a csövet a föld alatt, lehegesztik, visszatemetik, visszajavítják, majd küldik a számlát. Igen, a szolgáltatónak az elzáró gödrében nincs lehetősége mindezt megcsinálni. Szóval nincs ebben az aknában akkora csonk, hogy kivitelezhető legyen. Igen, ez az eset nem szokott előfordulni. Mert higgyem el, nem tudhatjuk, mit hoz a jövő. Épp múltkor esett meg, hogy levágtak egy csövet így, kikötötték a gázt, mert az majd nem kell, aztán három hónap múlva mégis kellett. Az utóbbi, feltörős verziót elég hamar fiókba dobtuk, mert az nagyjából 150 ezer forintra jött volna ki. Úgy döntöttünk, hogy megelégszünk a föld feletti vágással, és megbékélünk a csonkkal kábé 50 ezer forintért. Ez egy csap elzárásáért, nagyjából két finom mozdulatért a flexszel meg egy rövid hegesztésért igazán nem nagy pénz (remélem, áramot majd a házból visznek hozzá). Gyors fejszámolással két embernek egy óra, a mérnök úr szerint.

Elkezdhetnék szentségelni, hogy de mégis mi a büdös lótetű kerül ezen ennyibe, meg hogy ne már, ez hogy a francba lenne egy óra? Minek ehhez két ember? És egyáltalán: miért fizessek én a szolgáltatónak, hogy megteszi a kötelességét, ráadásul azt is két nagyon nyögvenyelős etapban? De voltaképpen tökmindegy, egy gyors légzésgyakorlat keretében feldolgoztam a dolgot, és még ott, helyben meghoztuk a döntést. Az egyébként is sokkal jobban zavar, hogy ha én bejelentem a szolgáltatónak, hogy több villanyt szeretnék fogyasztani, akkor leakaszt rólam amperenként 3500 + áfát (32 amper felett). Mindezt azért, hogy kijöjjön tőlük valaki, akivel majd nekem kell időpontot egyeztetni, és kicserélje a biztosítékokat. Tehát lehet fűtésrendszert váltani, ha az ember eldöntötte, és nagyon akarja. Vagy fordítva.*

*Majdnem kimaradt, de nem lehet elmenni mellette, hogy örök hála az ügyfélszolgálatosnak és a mérnöknek is. Előbbi lehívta nekünk a mérnököt, hogy biztosan jó megoldás szülessen. Utóbbi pedig részletesen elmagyarázta a lehetőségeket, és segített bennük eligazodni. A rendszer hibái nem az ő hibáik.

UPDATE: a szolgáltató rendkívül gyorsan lépett az ügyben, hamar le is vágták a gázcsövet, de ha már a csonk marad, akkor legalább nagyon rondán intézték el. Jó hír: megúsztuk 25 ezerből, de cserébe nekünk kell lekennünk alapozóval, hogy ne rozsdásodjon.