A kezdeti óriási lendületet azok után már képtelenség volt tartani, hogy kitűztük az esküvő dátumát, aztán meg a nyár utáni helyrerázódást egy téli nászútra fordítottuk. De ha ezeket nem számítom, akkor sem lett volna egyszerű dolgunk. Tavasszal (2016-ban járunk) még az volt a terv, hogy az esküvő után augusztusban visszahívjuk a tetőfedőt az utcából, akkor majd ad egy frissített árkalkulációt, mi meg átgondoljuk, hogy tetszik-e avagy sem. Azt persze eleve sejtettük, hogy ha bele is fér, csak nehezen, vagy valami hihetetlenül kedvező hitel segítségével, hiszen akkor még kétmillió forint körüli összegről volt szó szigeteléssel és munkadíjjal együtt - azóta a két kezemet összetenném, ha valaki ennyiért megcsinálná. De a poén nem is ez, hanem az, hogy a lelkes tetőfedő nyáron azt mondta, megváltozott az élete, és ez, jelentsen bármit, a lelkesedését mindenesetre elvitte.

A ház, illetve a hozzá kapcsolódó előtető némi tuning után egyébként jól bírta nyáron a legdurvább esőket is, így a fókuszunk szép lassan áttevődött a tetőről a nászútra. Így keletkezett rengeteg időnk arra, hogy gondolkozzunk a házon, és a hozzá kapcsolódó feladatokon. Ennek köszönhetően a viszonyulásunk is megváltozott a tervekhez, hiszen nem sürgetni akartuk a dolgokat, hanem bőven agyalhattunk azon, hogy mit hogyan szeretnénk.

Persze azt is tudom, hogy nem mindenkinek adatik meg a lehetőség, mert költözni kell, hiszen minden perc nemcsak idő, hanem pénzveszteség is. Közben mégis nagyon fontos. Folyamatosan állítgattuk a fókuszunkat (vagy kevésbé szépen mondva, fogalmunk sem volt, hogy voltaképpen mit szeretnénk), így jutottunk oda, hogy legalább a fürdőszoba legyen meg tavaszra. Erre a feladatra aztán találtunk is egy burkolót, aki - ha nem is volt túl lelkes - vállalta, és még be is vásároltunk az igényei szerint. Pár nappal később ő az egészségi állapotára hivatkozva visszamondta a dolgot. Ekkor találtunk, én már meg nem mondom, hogyan egy másik burkolót, aki készségesen felmérte a házat, megnézte a fürdőt, és még árajánlatot is adott rá. Ő már valószínűleg be is fejezte volna a munkát, ha nem ülteti a bogarat a fülembe azzal, hogy látja a viszonylag friss betonozást, de akkor már miért nem hoztuk szintbe a helyiségeket. Innen indultunk a mai állapotok felé. Végigagyalgattuk ugyanis a lehetőségeinket, és világossá vált: a szobák szintkülönbségét még a burkolások és festések előtt ki lehet egyenlíteni, hozzá lehet igazítani a legmagasabban lévő első szobához, de utána itt már csak akkor lesz egy szintben minden, ha valaki földig rombolja az egészet.

Ehhez kapcsolódott a másik nagy ötletünk: a kis előterünket nagyobbítsuk meg, egészítsük ki a házat egy négyzetre. És akkor ez elkezdett kattogni a fejünkben...