Az már az előző posztokból kiderült, hogy házat venni korántsem egyszerű. De a kulcsátadás után eljöhet az a pont, amikor visszanézve mégis azt gondolja az ember: nahát, akkor még milyen könnyű volt minden! Persze, hiszen egyetlen cél lebegett a szemünk előtt: hogy megkapjuk a kulcsot, és végre tulajdonosként léphessük át a közös otthonunk küszöbét. Végre üres a ház, ami azt is jelenti, hogy nincs ott a régi tulaj, aki bár kedves volt velünk, mégis jobb, ha nem látja, ami következik. És jelenti azt is, hogy végre elvitte a bútorait meg mindenét, ami a fantázia útjába állhatott volna.

A tízéves osztálytalálkozómon mondta azt az egykori földrajztanárom, hogy nem érti a mai fiatalokat. Lassan jutnak egyről a kettőre, halogatják a családalapítást, és semmi se jó nekik. Ha el is jutnak a saját ingatlanig, rögtön kibelezik, és az egészet átalakítják, mindent lecserélnek, bezzeg az ő idejében ez nem így működött. Bármilyen szerény körülmények is álltak rendelkezésre, azokat elfogadták, beköltöztek, és ment az élet a maga útján. Elgondolkoztam a szavain, mert bár ekkor még két napra voltunk attól, hogy megkapjuk a ház kulcsait, több munkálatot már mi is terveztünk vele. Aztán minden, ami ekkor még csak papíron létezett, és sokkal egyszerűbbnek tűnt, a valóságban elkezdett osztódással szaporodni.

Az első és legfontosabb dolog egy új házzal kapcsolatban, hogy mielőtt beköltöznél, ki kell festened. Évek óta éltek benne, ráfér egy tisztasági festés, ez evidens. Ez mindennek az alfája, enélkül elképzelhetetlen a dolog. Ezzel mi is tisztában voltunk, hiszen a sárgás falszínt már belepte a por, itt-ott repedések tarkították, ez nem maradhat így.

Tudtuk azt is, hogy a fürdőszoba nemcsak retró, de időzített bomba is. Az építész legalábbis így jellemezte, kifejtve, hogy bármikor eldurranhat egy vízcső, és akkor elázunk. De az is lehet, hogy már múltidő. Jó, nem baj, mert a volt tulajok erre már felkészítettek minket. Amikor ők beköltöztek, új nyílászárókat rakattak, korszerűsítették a fűtést, és újrahúzták a ház villanyhálózatát. A vízzel már nem foglalkoztak, de sebaj, mi számoltunk vele. A festést tehát meg kell előznie egy vízvezeték cserének.

A szükséges teendők mellett persze saját ötletünk is akadt. Kitaláltuk, hogy az udvar felőli kis konyhából csinálunk magunknak egy csendes hálószobát, míg az utca felőli nagy szobából alakítjuk ki az amerikai konyhás nappalit. Sebaj, a vízhálózat újrahúzásával a nagy szobába könnyű lesz bevinni a vizet, a kis szobából könnyű lesz kikötni. Aggodalomra semmi ok. Egyszerű, mint egy konyhaasztalra felrajzolt vázlat. De nem elég a vezetékeket a helyükre húzni, a tervezett konyhabútorhoz áram kell, a tervezett cserépkályhának alapot kell betonozni, aztán a bútorokon túl kellenek majd szerelvények, burkolatok, meg rengeteg olyan dolog, ami eddig nem volt.

Alkalmasint azt sem árt kitalálni, hogy a jövőben várható-e bármilyen átépítés, bővülés, mert akkor érdemes már most bizonyos dolgokra gondolni (például arra, hogy az évekkel későbbre tervezett emeletre majd fel kell vinni a vizet, de úgy, hogy ha nem muszáj, ne kelljen feltörni hozzá a fürdőt vagy a hálószobát). Egy szó mint száz, a küszöb átlépésével megkezdődött életünk eddigi legnagyobb kirakósa, amiből nemsokára izgalmas részletek derülnek majd ki.

Az izgalmakat csak növeli, hogy nyár végén megkértem a párom kezét. A ház kulcsa még a kezünkben sem volt, amikor már gőzerővel szerveztük az esküvőt, ami alaposan átrendezte a költségvetési keretünk határait. Mindkettő olyan téma, ami ránézésre sokkal egyszerűbbnek tűnik, de időközben számos apróságra és/vagy rejtett költségre kell számítani, úgyhogy matekprofesszor legyen a talpán, aki előre fel tud készülni mindenre...