Az előkészületek után került sorra a munkálatoknak az a része, amikor a kis papírfecnit a valóságra kellett értelmezni. Grafittal behúzni egy vonalat két pont között még akkor sem bonyolult, ha bele kell tenni egy-egy kanyart. Igaz, úgy már van benne némi kihívás. De ugyanezt megcsinálni, ha az alapanyag nem papír és az eszköz nem ceruza, az felvet legalább egy apró problémát, amit úgy hívnak: beton. Ennek a háznak az építésekor a cél a tartósság volt, az eszköz pedig a beton.

És ennyi elég is a félrebeszélésből. Leendő apósom és a család vízvezeték-szerelője nagyon komolyan vették, hogy az új cél jegyében legyőzzék a házat. Ehhez pedig nem kis szerszámra volt szükségük, hanem a képen láthatóra. Ez persze nem rögtön az elején derült ki, a beton néhány kört sikerrel pipálhatott ki, maximum néhány kisebb darabot engedett magából kipattanni, és szikrázva jelezte az erőfölényét. Ekkor érkezett meg elrettentésül a Makita család egyik legkeményebb tagja, és az már az előzetesből is látszik, hogy nem ismert félelmet.

Persze nem vehető el az érdem a szerkezet kezelőitől sem. A házat ugyanis mondhatni teljesen épen hagytuk ott hétvégén, amikor megtettük az előkészületeket, de néhány nappal később (egészen pontosan 3 nap múlva, csütörtökön) már rá sem ismertem. A lenti képek jól szemléltetik a változást, ami nagyon rövid idő alatt beállt.

A ház borzasztó lehangoló állapotba került. Egyre az az érzés motoszkált bennem, hogy egy teljes felújításra szoruló házat vettünk, amiről azt hittük, hogy lakható. Mióta nem lakják? Ezen aztán gyorsan túl is lendültem, mert egy elég mély lyuk tátongott az előszobában, a bámészkodásra semmiképp sem volt idő.

Rögtön hozzá kell tenni azt is, hogy a ház továbbra is folyamatosan képes volt zsákbamacskaként produkálni magát. Elég volt egy picikét megbontani, és a korábban felfedezett vizesedés további "eredményei" is a felszínre kerültek. Például kiderült, hogy szétrohadt a küszöb, hogy felhólyagosodott a vakolat, hogy elrohadt a vízcső, hogy durván eldugult a szennyvíz vezeték, hogy életveszélyes a villanyhálózat... De haladjunk lépésről-lépésre. Először bontsunk!

Az már egészen biztos, hogy abban jók vagyunk.