A ház történetéről annyit, hogy valaha vasutas ház volt, és mindössze a mai kisszobából, az új konyhának szánt nagyszobából és a kettő között meghúzódó fürdőszobából állt. Mindez körülbelül 50 nm. Ezt bővítették ki az első szobával, ami újabb 20 nm-rel növelte az alapterületet, és az utcafronton csatlakozik a másik nagy szobához. Ahhoz viszont, hogy a két szobát ne egymásból kelljen megközelíteni, az L-alak találkozási pontjához beépítettek egy körülbelül 10 nm-es előteret, ami hatalmas ablakfelületeket és egy bejárati ajtót kapott. Megérkezve itt le lehetett dobni a cipőt, kabátot, és elfért itt egy kis asztal két székkel, hogy lehessen élvezni a beáradó napfényt. És ennyi. Egy 10 nm-es helyiség három ajtóval, amiből kettő kétszárnyú - ennél többet tényleg nem is lehet belőle kihozni.

Ezzel együtt mégiscsak a ház azon pontjáról van szó, amivel elsőként találkozik, ki itt belép. Habár első blikkre a fenti lehetőségek is elegendőnek tűntek, ahogy időnk adódott, elkezdtük átgondolni azt, hogy mit is szeretnénk (vagy lehetne) az előtérből kihozni. Azaz:

1. a funkcióit,

2. statikáját, szigetelését,

3. és egyéb szempontokat.

***

1. FUNKCIÓK

• Természetesen továbbra is szükség van itt egy fogadó térre, ahol kabátot és cipőt le lehet rakni, de nem ártana, ha ez kicsit elegánsabb formában történne, ami itt átgondolt tároló egységeket jelent elsősorban, hiszen két embernek is lehet gond nélkül 8 pár cipője, stb. Nagyon komoly tárolók kialakítására a 10 nm nem igazán nyújtott lehetőséget. Ügyesen be tudtunk volna zsúfolni egy kisebb fali szekrényt, ami elfedi a gázórát, meg egy cipőtárolót, ami ülőalkalmatosságként is szolgál, de ennyi.
• A tér növelésével volt rá esély, hogy nyerjünk némi extra falfelületet is, ami nemcsak a fenti tároló egységek kialakítására lehet jó, hanem ennél sokkal többre. Egy kisebb lakásban is össze tudtunk halmozni annyi dolgot az évek során, hogy komoly problémát kezdett jelenteni, mihez kezdünk a cuccainkkal a várható költözés esetén. Ráadásul az első szobát már telepakoltuk az otthonról való kirakásom után keletkezett rettenetes mennyiségű dobozzal.

A nagyobbítási terv pedig nemcsak a teraszon, hanem azzal párhuzamosan a régi konyhában is adott nekünk 3-3 méter falat, ahol 50-70 centi mélységű beépített szekrény kialakítására nyílt lehetőség - faltól-falig, a padlótól a plafonig.

• Az, hogy kényelmesebben vagy akár nagyobb társasággal le tudjunk ülni beszélgetni a háznak ebben a részében, szintén nagyobb helyet igényel. Igaz, a praktikummal szemben ez már inkább az extra kategória, de érdemes számolni vele.

Ezt magyarázni sem kell, a nagyobbítással az eredeti 10 nm 22-re nő az előtér, kényelmesen használható lesz akár társasági összejövetelekre is. A koncepció fontos részét képezi egyébként az is, hogy az eredeti fénymennyiséget megtartsuk, ezért a már meglévő ablakfelületeket rakatjuk vissza, csak kicsit másként elrendezve.

• Két másik szempontot is figyelembe vettünk, amik némiképp összefüggnek. Korábban volt róla szó, hogy a ház adottságai nem kedveznek egy különálló mellékhelyiség kialakításának, így kénytelenek vagyunk a WC-t egybetervezni a fürdőszobával, a korábbiaknak megfelelően. Mivel nem tudtunk lemondani a nagy kádról, ezért be kellett érnünk egy kis kézmosóval, miközben nagy esély volt rá, hogy a fürdőben mindent csak eltorzított testhelyzetben lehet majd csinálni a helyszűke miatt. Akkor ez elfogadható kompromisszumnak látszott, de ahogy bekerült a kád, a szakemberek beépítették a WC-tartályt, és odapróbáltuk a falra a kézmosót, már láttuk magunk előtt azokat a néha vicces, néha meg nagyon nem szórakoztató performanszokat, ahogy helyet cserélünk például a tükör előtt.

Az előtér megnagyobbítása viszont megadta a lehetőséget arra, hogy a WC-t száműzzük a fürdőből, ami számtalan szempontból elegánsabb megoldás. Ezek közül néhányat felesleges is taglalni, de a szempontok között ott van az is, hogy vendégek fogadásakor ez sokkal kényelmesebb. Főleg, hogy az előtérből nyílik.

A kapcsolódó szempont pedig az, hogy az első szobát stúdióként, műhelyként, dolgozószobaként álmodtuk meg, ami az előtérrel együtt leválasztható a hátsó helyiségekről. Így munkaügyben is fogadható úgy vendég, hogy a saját életterünkbe nem kell akkor sem belépnie, ha a szükség úgy hozza, miközben az első szoba teljes értékűen elnyerheti azt a funkciót, amit szántunk neki.

2. STATIKA, SZIGETELÉS

• Arról már volt szó, hogy az előtér egy utólagos toldás következtében került a házhoz. Az alapját meg is építették "rendesen", kapott 80 centis téglafalat, amire körbe hőszigetelt ablakok kerültek. A szerkezet többi része azonban fából készült, a födém épp úgy, mint a nyílászárókat összefogó részek. A födém lambériából, a tető lejtős része pedig OSB-lapokból lett összeácsolva, az illesztéseket pedig szilikonspray-vel fújták ki, de szigetelést például nem kapott. Habár a levegő az egyik legjobb szigetelő, ez az egész alkotmány azért nem mondható a hőszigetelés csúcsának. Bár a házat egyelőre még nem laktuk, de az ajtócsukásnál beremegő nyílászárók, a mozgó ajtókeret és a kopott faillesztések beszédesek.

A nagyobbítás során az elvárásunk az volt, hogy a nyílászárókat is beton (kő, tégla) zsaluzat fogja össze, ezáltal jobban szigeteltté és stabilabbá váljon a teljes szerkezet. A falak kívülről egy hőszigetelt vakolatot kapnak, a tető és a födém közé pedig bazaltgyapot szigetelés kerül. A lambériát elhagyjuk, messze van az elképzeléseinktől és a stílusunktól, a letisztultabb gipszkarton váltja.

A fafödém marad, mert egyrészt költséghatékonyabban kivitelezhető, másrészt feleslegesnek tartottunk az előtér fölé egy nagyobb tömegű betonfödémet pakolni, amikor a ház többi részén fafödém van. Később a döntés mellett szólt az is, hogy meglehetősen laza a talaj a bővítésre szánt területen, így minél kisebb súlyt érdemes rá helyezni.

3. EGYÉB SZEMPONTOK

• A legtöbb szempontot feljebb előttem már, de az mindenképpen fontos, hogy a régi előtér alapját hozzá kell kapcsolni az új előtéréhez. Az a jó néhány centi, amivel szinte az egész ház szintjét meg kell emelni, erre a célra is tökéletes, később csak bontással, kemény betontöréssel lehet olyan szintre jutni, ahonnan az összekapcsolást meg tudják oldani. Nyilván ez a szempont az egész kivitelezést áthatja. Most még mindent meg lehet oldani viszonylag kicsi ön-tökönlövéssel. Azért viszonylag, mert ugye a fürdőszoba korábbi koncepciójába már be volt építve a WC-tartály és a kézmosó helye. Egyértelmű, hogy ha a WC nem kerül be ide, ki kell bontani a nemrég beépített szerkezetet. Ekkor viszont érdemes a kézmosót épp ennek a helyére betenni, azaz az egyik oldalon meg kell szüntetni a bekötött vizet, a másikon pedig ki kell vésni a meleg víz helyét. És ugye annak idején féltve óvtuk meg a tömör beton lépcsőt, és mellette vezettük be az új vízvezetéket a házba, most meg éppen annak a helyére terveztük be a WC-t. Persze a régi terveket már rég lehúztuk a (még) nem létező WC-nken, a lépcsőnek tehát annyi, de az új vezetékeinket is ki kell ásni részben a földből, hogy rájuk tudjunk kötni.

Mondanom sem kell, hogy az előnyök és hátrányok mérlegre tétele után milyen döntés született. A bővítés negatív oldala javarészt anyagi természetű volt. Mint minden, ez is pénzbe kerül, és úgy sejtettük, hogy nem kevésbe, de voltak azért elképzeléseink a korábban kapott rész-árajánlatokból. Senki sem fog meglepődni, ha azt mondom: ebben a történetben elég messze esik az alma a fájától, amennyiben az alma az elképzelés, a fa pedig a realitás. A képzavarból pedig rögtön a számok sűrűjébe keveredtünk, árak, értékek, arányok, dátumok, x=y, stb.