Akárhányszor is összevesztünk a szakemberünkkel, és hangot adtunk az elégedetlenségünknek, mindez inkább annak szólt, hogy nem kevés pénzt fizettünk ki valamiért, ami nem igazán úgy sikerült, ahogy az a papírra le volt rajzolva. És ezzel is inkább csak az a probléma, hogy a vállalásban nem úgy szerepelt, mint egy projekt, ami majd sikerül valahogy, tehát kábé annyiba került, mint a jobb változatai.

Ugyanakkor újra és újra beláttuk, hogy az adott helyzetben, az adott körülmények között örülnünk kell mindannak, ami létrejött. Az egyik legfontosabb dolog nyilván az, hogy végre elkészült a házunk, van hol laknunk, és minden apróság, amit hozzáteszünk, az már saját magunkat is gyarapítja. A másik nagyon fontos tényező pedig az, hogy a mi terveink alapján alakult át egy ház otthonná. Arról, hogy honnan indultunk és milyen erőfeszítések árán jutottunk előre, szerencsére rengeteg kép is mesél. Ez a rendhagyó poszt egy kis nosztalgiával segít visszaidézni pár fontos, de eddig nem látott pillanatot. Íme!

A mi szobánk és az átjáró a kamrába. A sarokban már ott vannak a második számú WC kiállásai, és a hideg-meleg víz, ha a jövőben úgy döntenénk, hogy beépítjük a tetőteret (nem fogjuk, főként a fafödém miatt).

A hungarocell és a kibontásához szükséges eszközök. Ez még a régi előtér plafonjából jött ki. Ez azóta is a padláson áll, még bármire jó lehet.

Beton beton hátán és egy munkanélküli vízmérték. A falon még látszik az egykori főfalból felszívódó víz, ami csak hosszú idő után húzódott vissza.

Ez már a vendég WC első változata. A fürdőszobából kivésett beépített tartály új otthonra talált, és a helyiség később egy kézmosóval is gyarapodott.

Az előtér a mindennapos fejlődés időszakában. Grandiózus munka már ennek a pár négyzetméternek a hozzáépítése is a házhoz.

Az elektromos habarcskeverő. A falak állapota is jól mutatja, miért döntöttünk végül a belső gipszkartonozás mellett. Tényleg minden fal glettelhető?

A szobánk udvarra néző ablaka. A korábbi ablak a régi előtér falából kiszedett ytong téglákkal lett felfalazva, mögötte az új előtér fekszik. Az ablak helyének kialakítása zavarba ejtően könnyen ment, a téglák ellenállás nélkül potyogtak ki a falból.

Ugyanez az ablak már az áthidalóval és a ráncfelvarrással. A képbe belóg a régi alumínium vezeték, ami a melléképületekbe szállította a villanyt. Ezt átmenetileg megtartottuk, de azóta levágásra került.

A bejárati ajtó. Az előtér plafonja már újra van kartonozva és glettelve, mintha meg sem történt volna a beázás. Innen még nagyon messze volt a befejezés.

Ismét a mi szobánk. A régi konyha immár kicsit jobban fest, a sarokban pedig már beépítésre várakozik a vendég WC ajtaja.

Az új konyha. Jól látszik az egybe betonozott padló, miközben a háttérben a falak újabb érvet szolgáltatnak a gipszkarton mellett.

Egy éjszakai látogató nyomai. A betonozás éjszakán tiszteletét tette a házban a nyest is. Ezt azóta is megteszi rendszeresen, bár már csak az udvaron és a padláson randalírozik.

Kezdetét vette a gipszkartonozás. A kép bal oldalán látszik a kis előtér, mögötte az újdonsült konyha ajtófélfájával. A képeket végignézve is ez tűnik a legjobb megoldásnak.

Rés a falban. Ez a kis lyuk egy régi villanykapcsoló mögül bukkant elő, és méltó helye lett egy időkapszulának, amiben egy rövid üzenetet és egy fotót is elrejtettünk.

Ugyanez bevakolva. A vakolatra jött a szigetelés, majd a gipszkarton, végül a festés. A kapszula pontos helyét még ismerjük, de hogy mit írtunk bele, már mi sem tudjuk.

A fürdőkád magánya. Nem adtuk kisebbre. Az oldalfalon látszanak a vésés nyomai, hogy a 160-as kád beférjen a fürdőszobába. Amikor a laikus tulajdonos mérőszalaggal mér és az alapján vásárol.

A következő fázis. A kád már beépítve álla a helyén. A frontját ytong tégla alkotja, a háttérben pedig gipszkarton javítja a helyzetet, hogy a hátsó fal derékszögben zárjon.

Az előtér már jobb állapotban. Úgy döntöttük, hogy egy színes fallal dobjuk fel az összképet.

Az udvar még romokban. Miközben bent alakulnak a dolgok, ezzel párhuzamosan odakint egyre nagyobb a káosz. Maradék anyagok hevernek mindenfelé.

A pottyantós WC végjátéka. A benti WC átadása után nem sokkal beomlott a teteje, majd lebontottam, de ezt megelőzően sem volt használatban.

Az udvar mindig gyönyörű része a diófák árnyékában. Ebbe a hangulatba szerettünk bele, és ezért vállaltuk a fenti megpróbáltatásokat.

A veteményes. A háttérben körben látszik a nád, amit már mi tettünk fel, az almafa alatt pedig büszkén feszít a fürdőszobából kimentett régi vaskád.