Dobj össze magaságyást raklapból! Ha meghallod ezt a mondatot, és kedvet kapsz egy magaságyáshoz, méghozzá raklapból, akkor azért légy óvatos. Raklapból bármit meg lehet csinálni, és magaságyáshoz kifejezetten alkalmas alapanyag, a feladat azonban összetettebb, mint amilyennek elsőre hangzik.
Amikor az első magaságyásunkat csináltuk raklapból, azt hiszem - nincs rá jobb kifejezés - túlgondoltam a dolgot, ennek megfelelően a folyamat lassú és körülményes volt. Ráadásul a magaságyás igazán csak akkor készül el, amikor megtöltöd tartalommal is, tehát legalább két fontos munkafolyamatról van szó, amik közül nem feltétlenül az első a nehezebb.
Tavaly építettük az első magaságyásunkat, amibe az első évben paradicsomot ültettünk. A körülbelül 120x120-as ágyásba belekerült kilenc tő paradicsom, amik aztán a jól előkészített talajnak köszönhetően brutális növekedésbe kezdtek. Az egyes tövek másfél-két méter magasra nőttek meg, össze-vissza dőltek, új hajtásokat hoztak - na meg rengeteg termést. A kijelölt területet viszont teljes egészében benőtte a paradicsomdzsungel, mi pedig egész nyáron azzal hadakoztunk, hogy karókkal és kötözéssel irányítsuk a folyamatot. Nem sikerült. Nyár végére a paradicsomok átvették az irányítást, azaz mi megtanultuk, hogy a kilenc tő már sok egy ekkora ágyásba.
Ráadásul alapvetés, hogy egymáshoz nagyon közeli rokonságban álló növényfajtákat nem érdemes évről-évre ugyanoda ültetni, mert bekövetkezhet a talajuntság (erről részletesebben itt). Azaz, ha szeretnénk a tavalyihoz hasonlóan jó sok saját paradicsomot szüretelni, kell még egy magaságyás!
1. A KERET
A terepszemle után arra az ötletre jutottam, hogy a magaságyásunk lehetne eleve egy kicsit alacsonyabb, mint az előző, és a kettő kapcsolódhatna egymáshoz, így csak három oldalát kell legyártani az új ágyásnak. Amikor ez a mesterterv összeállt, körülnéztem az udvarban, és előszedtem kettő darab raklapot, némi maradék lambériát még a korábbi előterünk tetejéből, egy hosszú deszkát, amit az ég is magaságyáshoz teremtett (aztán az idő is megdolgozta, hogy másra ne is legyen már jó), na meg jó sok csavart egy dekopírfűrész és egy csavarbehajtó társaságában.
Túl sok kötelező elem persze nincs, habár kétségtelen, hogy egy raklapból készített magaságyáshoz a raklap semmiképpen sem árt, a két gép pedig jelentősen gyorsítja a folyamatot. Ugyanakkor mindez elképzelhető raklap nélkül bármiféle maradék faanyagból kézifűrésszel meg szeggel és kalapáccsal is.
A raklap ad viszont egy keretet a készülő remekműnek, így ha megfelelő méretűre vágtuk az oldalakat, utána gyorsan összeállítható az első elnagyolt vázlat. Én praktikusan félbe vágtam a nagyobb raklapot a hosszanti oldala mentén, ezért lett kicsit alacsonyabb az ágyás, hiszen ehhez a két egyenlő félhez igazítottam a kisebbik raklapból levágandó részt. Ez a három darabka lett a három oldal. A maradék anyagot érdemes félretenni, mert szükség lesz még rájuk.
A három oldalt sokféleképpen össze lehet fogatni, többféle iskola van. Ezek közül az egyik legegyszerűbb, ha fogunk pár sarokvasat. Én viszont sajnálnám ilyesmire használni a sarokvasakat, ha átgondolt tervezéssel másként is megoldható. Mivel a régi előtetőből kioperált maradék lambériát előlapként terveztük feltenni az ágyásra, ezért két talpfával (szintén a bontásból származó egykori tetőlécekről van szó) fogattuk össze a három oldalt, majd a biztonság kedvéért kapott egy rögzítést belülről is.
Az így elkészült keretet egy nagyon minimális tereprendezés után (hogy szemmértékre legalább egyenesen álljon) a helyére tettük, majd a két oldalát különböző maradék anyagokkal és csavarokkal hozzá rögzítettük az előző ágyáshoz.
Ezt követően már csak az előlap felhelyezése maradt hátra. Ahogy említettem, az ágyás alapterülete 120x120, a magassága pedig 40 centiméter körül van. A maradék lambériát szándékosan vágtam 45 centiméteres darabokra, hogy egy kicsit takarjon is.
Ha mindez megvan, akkor jöhet az a rész, amiről én korábban azt gondoltam, hogy jól van, megvan a magaságyás, gyorsan teleszórjuk földdel, és kész. Ez két okból nem ilyen egyszerű. Egyrészt egy ekkora ágyásba rengeteg föld belemegy, másrészt nem feltétlen elég, ha telemerjük földdel.
2. MINT A HAGYMA
A magaságyás olyan, mint az ogre, hiszen az ogre olyan, mint a hagyma. Egyébként büdösek is, de fontosabb, hogy számos rétegből állnak. Itt érdemes rögtön a képpel kezdeni, ami az előző magaságyás rétegeit mutatja:
Biztosan itt is létezik többféle iskola, úgyhogy én inkább csak azt írnám le, hogy mi milyen sorrendet követtünk és mit raktunk bele. Azt nem mondom, hogy a sorrend tetszőleges, de nekünk ez a termés tekintetében egyszer már bevált (és most is gyönyörű a spenót és a hagyma benne). Szóval az egész levágatott ágakkal, gallyakkal, mindenféle nyesedékkel indul (a friss ágyás alsó rétegét a levágott sövénnyel raktuk meg nagyjából 10-20 centiméter vastagságban). Erre jött némi átrostált föld az udvar különböző pontjairól (építkezés után maradt kupac, stb.), aztán alaposan meglocsoltuk. A beltartalom így összeesik máris kicsit, mielőtt érkezik a komposzt. Ebben van minden a jó minőségű komposztföldtől kezdve a zöldségek nyesedékein át egészen a nem túl nagy mennyiségű papírig. Sőt, ebben a rétegben kapott valahol helyet a szomszédtól kapott tyúktrágya is, hiszen azt érdemes kellőképpen mélyre tenni, nehogy a túl nagy koncentrációval kárt tegyen a növényekben. A következő lépés megint egy alapos locsolás, ám ezúttal már slaggal, hadd ázzon át az eddigi katyvasz. Jobb, ha most esik össze, és nem akkor, amikor már be van ültetve. A képeken nem látszik, de ebbe a lépésbe belefér egy kiadós gumicsizmás taposás is. Legvégül az ágyás tetejére jöhet egy bő tíz centiméteres réteg jó minőségű, fekete termőföldből.
Honnan szerezzek komposztot?
Erre a kérdésre biztosan létezik egy rakás jó válasz. Amikor beköltöztünk a házba, rögtön felmerült, hogy kellene komposztáló, mert van egy csomó dolog a ház körül, amit bele lehetne tenni. Akkor még inkább az volt a szempont, hogy ezek ne a szemetesbe menjenek, ezzel is helyet nyerünk. Aztán, főként a magaságyás megtöltésekor, nagyon jó szolgálatot tett. Mehet bele levél, levágott fű, gallyak, ágak, aztán a növényi hulladékok a háztartásból, némi papír, kávézacc, tojáshéj apróra törve. Ezekből szépen összeáll majd a komposzt, ahogy a képen is látszik, először a lenti rétegeken. Azt mondják, paradicsomot nem érdemes rádobálni, ha már fogyasztásra alkalmatlan is, mert mindenhol paradicsom nő majd ki belőle, az egzotikus gyümölcsök héját pedig azért nem szeretik sokan beletenni, mert különböző vegyszerekkel vannak kezelve. Jó volna néha átforgatni és alaposan meglocsolni.
Röviden a megépítéséről: fogtam négy nagyjából egyforma raklapot. Az egyiknek kiütöttem a két szélső tuskóját, majd ezeken a ponton U-alakba összeszögeltem három raklapot. Az U-alak bekerült a mogyoróbokor mögé, ahol nem látszik, a negyedik raklap pedig egyszerűen elé van karózva, így az bármikor levehető az átforgatás megkönnyítése miatt. A képen látszik, hogy még csak egyenesre sem sikerült, a funkcióját mégis tökéletesen ellátja.
A konklúzió nem kevesebb, mint az, hogy raklapból magaságyást építeni azért nagyon jó, mert ott van az alkotás, a létrehozás élménye és öröme, de nem kell közben azon aggódni, hogy az egyes illesztések elég pontosak lesznek-e. Az interneten számos kép meg videó van arról, hogy is néz ki egy raklapból készített magaságyás vagy raklapbútor. Ki lehet indulni ezekből is, de a hosszas csiszolgatás, illesztgetés, alapozás meg festés közepette azt sosem szabad elfelejteni, hogy végső soron mindig a tartalom teszi fel a pontot az i-re. Márpedig, ha szép a termés, a magaságyás egyenesen gyönyörű. És azért is nagyon jó a magaságyás, mert a kertünket rendszeresen széttrollkodó meztelen csigák csak nagyon ritkán jutnak fel rá (és ha a szélét finoman meghintjük sóval, akkor hamar le is tesznek a meghódításáról).
A meztelen csigák egyébként éppen az epret szeretik nagyon, tavaly vívtunk is velük egy elég komoly harcot az eperültetvény megvédése kapcsán. Ennek a végkimenetele nem volt teljesen egyértelmű, mert amikor csak lehetett, leszedtük az epret. Amikor meg nem lehetett, mert későn értünk haza, akkor felzabálták ők. De a lényeg, hogy sokat gondolkodtunk az epres felfejlesztésén, kísérleti jelleggel most így néz ki az első csík ereszcsatorna, ami természetesen a házból került lebontásra:
