Eléggé bizonytalanul kezdtem ütni a billentyűket, mert megmondom őszintén, ezt a témát eddig mindig kerültem. Habár tettem célzást már arra a korábbi bejegyzések némelyikében, hogy az eddigi legnagyobb projektünk, az új előtér, azaz főként annak a teteje nem vált a szakma dicséretévé, de attól mégis ódzkodtam, hogy ezt leírjam a maga valóságában. Ez egyfajta tabu nálam. Talán azért, mert ez a projekt zászlóshajója, és mégis ez kapta a legnagyobb léket. A többi nagyvonalú megoldással javarészt együtt lehet élni, ezzel viszont kevésbé. Azt meg elég rossz kimondani, hogy a megoldás igazából nem is oldotta meg a problémát. És ez megkérdőjelez nagyon sok mindent visszamenőleg. Ráadásul számon sem tudom kérni senkin, ami pedig azt kérdőjelezi meg, hogy jól döntöttünk-e azokban a kérdésekben, amelyek ide vezettek.

Jól. Ezt egészen nyugodtan le merem írni. Még úgy is, hogy az eredeti előtér elbontása és bővítése főként azért volt szükséges, mert a teteje ugye beázott és nem volt elég masszív ahhoz, hogy a ház részeként tekintsünk rá. Hát igen, még úgy is, hogy az új előtér is... beázik, basszameg, mit szépítsem?

A víz ellen nagyon sokat küzdöttünk a házban, amióta megvettük. A fürdőszobában a kád és a csap illesztései szigetelőszalaggal voltak megoldva, így teljesen szétáztatták a falat, amin keresztül kapott az akkor még a hálószobánk helyén található konyha, a kamra, valamint az ezeket összekötő kis előtér is. Volt dohos szag, vizes fal, málló vakolat, meg ami kell. A két nagy szobát (a legutóbb felújítottat és az új konyhának használtat) sem kerülte el a nedvesség: itt-ott mállott a fal, de a felszedett laminált padlók alatt is megült a dohosság. És aztán az első nagy esőnél az összetákolt előtér plafonjából is jelentős mennyiségű víz gyűlt össze a linóleumon. Ez a nagy kérdések bejegyzése: honnan a fenéből gondoltuk amúgy, hogy ez a ház némi festés árán beköltözhető?

Ne feszegessük inkább. (Annyit azért a saját védelmünkben elmondanék, hogy láttunk számos rosszabbat, drágábban, rosszabb helyen, és ebben még a fantáziát is megláttuk. Ennyi.). Az előtér újjáépítése viszont nagy reményeket keltett, de azt egyikünk sem írta fel a kívánságlistájára, hogy "Tető: ne ázzon be". Azt ugyanis álmunkban sem gondoltuk, hogy egy új tető beázhat. Pedig de. Mutatom.

2017 májusa

Kronológiai sorrendben fogom megírni, mi mikor és hogyan történt, mert bármennyire is szeretném, ennek a történetnek még nincs vége. Már akkor gyanakodnom kellett volna, amikor a frissen elkészült tető 2017 májusában léket kapott, és egy pocsolya fogadott minket az egyik borongós vasárnap délelőttön a padló közepén. Ebben a bejegyzésben már megírtam, a képet viszont érdemes felidézni.

Nagyon fontos a pozitív szemlélet, és főként utólag tudom értékelni azt, hogy ez egyrészt a festés és a beköltözés előtt történt, másrészt a szakembereink még rendelkezésre álltak. Dühösen odarendeltem őket a házhoz, de ők csak legyintettek, hogy ennél azért nagyobb foltra számítottak, ne idegeskedjek. Amúgy is sejtették, hogy ez előfordulhat. Na de ekkor már fent volt a tető, úgyhogy csak abban bízhattunk, hogy azt a várható hibát megszüntetik, aztán eltüntetik a nyomokat.

2018 nyara

2017 októberében beköltöztünk, és rendben átvészeltünk egy őszt, majd egy tavaszt is, nem volt semmi probléma a tetővel. A nyár elején aztán beütött. Olyan esők jöttek, amilyeneket eddig nem láttunk, egész napokat ömlött, nem piti módon. Az eső borzasztó nagy széllel jött és úszott minden az udvaron.

Muszáj kiemelnem azt az érzést, amit korábban még nem éreztem: háztulajdonosként sokkal nagyobb tétje van az időjárás tombolásának. Egyfelől megnyugtató és biztonságot adó érzés, hogy a saját otthonodban vagy biztonságban, másfelől viszont reménykedsz, hogy ez így is maradjon. Amint véget ér a vihar, körbejárod, ellenőrzöd, és majd csak ezután nyugszol meg igazán.

Itt kell közbeszúrnom a melléképület tetejéről szóló bejegyzésemet. Az a tető ekkor kemény tesztelés alá került. A melléképületnek nem volt se ablaka, se ajtaja és még a plafon sem készült el, úgyhogy teljesen biztosra mehettünk, hogy nem ázik be. Nem úgy az előtér, amelynek a plafonján nem túl diszkréten megjelentek az első vízcsíkok. Az eső valahogy átjutott a tetőn, végigfolyt a fém rögzítőelemeken, és azok vonalában átáztatta a plafont a bejárati ajtó felett. Tehát nem ugyanott, mint nagyjából egy éve, de beázott a tető.

Viszonylag logikusnak tűnt a következtetés, hogy mindez nemcsak az esővel, hanem a széllel is összefüggésbe hozható. Azt feltételeztük, hogy a szél aláverte az esőt a tetőnek, de ez részben megnyugtató is volt, mert ilyen szinte vízszintes eső nagyon ritka. Hülyén hangzik? Ahogy ezek az esők elmúltak, az előtér sem ázott be többet. Augusztusban egy spaklival letoltuk a megkeményedett festéket a gipszkarton felületéről, majd glettelés és festés következett. A plafon ismét hófehér lett, a probléma pedig bekerült egy fiókba.

2019 tavasza

Egyre kevesebb idő telik a bazmegok között. Ezt egyszerűen nem lehet szebben mondani, meg nem is akarom. Áprilisban arra lettünk figyelmesek, hogy kezdenek visszatérni a csíkok a plafonra. Jött egy hatalmas eső a durva széllel, és azt mormogtuk magunk elé, hogy jaezmármegintugyanaz... De sajnos nem. Miután pár nap alatt a plafon kiszáradt, a következő eső újra betört - annyi volt a különbség, hogy ezúttal alig fújt a szél. Az eső függőlegesen esett, zavartalanul, mégis beáztunk. Innentől rezgett csak igazán alattunk a léc, mit rezgett, épp leszakadt dörgő robajjal. És ez még nem a nyári nagy viharok egyike, csak egy "kis" eső némi széllel - vagy nélküle.

A tavalyihoz képest most hosszabb csík jelent meg Z betű formában, és bár ez nem tengernyi víz, attól még rengeteg. Arról nem is beszélve, hogy kész rettegés, ha esik az eső. Nem estem azért kétségbe, mert annak egyelőre semmi értelme (később se lesz egyébként). Úgy döntöttem, hogy a nagy létrát nekicsapom az eresznek, felmászok rá, és megpróbálom megérteni a problémát. Általános jó tanács szakemberek utáni időszakra, hogy a legjobb, ha van szerződés, garancia meg kötelezettség vállalás. Ha viszont nincs, akkor meg kell érteni, hogy mit hogyan kellett volna csinálnia ahhoz, hogy jó legyen a végeredmény. Aztán jöhet a javítás.

Persze simán előfordulhat, hogy megértés helyett félreértés történik. A létra tetejéről nézve két dolog zavart nagyon. Az egyik az, hogy az ereszcsatornát csak egy műanyag háló választotta el a tető alatti szigeteléstől. Nagyjából a beázással egy vonalban ráadásul tele volt a háló mögötti rész nedves törmelékkel. Akkora darabokkal, hogy a háló irányából biztosan nem juthattak be. Az volt a feltevésem, hogy ha megvan a törmelék bejutási útvonala, akkor meglesz a beázás oka is. Két tetőlemez illesztési pontjára esett a választásom, mert ezen a ponton elég szellős volt az illesztés, nem olyan precíz, mint a tető többi részén. Ezt leszámítva tanácstalan voltam, és valahol itt aztán elgurult a gyógyszerem.

Elmentem, vettem két doboz purhabot, aztán adtam rendesen az illesztésnek. De itt nem álltam le. A tető minden rését alaposan megnyomtam, sőt még az említett hálót is leszedtem, és végig kitöltöttem a rést purhabbal.

Jogos megállapítás, hogy nem dolgozom szépen az anyaggal. Mindenesetre estére megszilárdult, és ahol lehetett, szépen levágtam a felesleget (a háló helyére majd deszkát fogok beszabni, és akkor majd sokkal esztétikusabb lesz). Így vártuk a következő esőt, ami rögtön másnap meg is érkezett. Eléggé szkeptikusan nézegettem a plafont, mert úgy láttam, hogy ezúttal nem ázott be. Valahogy nem akartam elhinni. Ennyi? Tényleg csak ennyi lett volna?

Hát persze, hogy nem. Sok időm nem volt beleélni magamat, mert másnap megint teljesen szétázott a plafon, amit igencsak csalódottan vettem tudomásul. De nem adom fel, már van újabb ötletem a helyzet rendezésére.

2019. 05. 30. 00:35

Elég baljóslatú, hogy ennyire pontosan megvan a következő felvonás időpontja. Senkinek nem kívánom azt az érzést, amikor óriási csörömpölésre ébred, és csak egy dologban biztos: ez a házon belülről jött. Azt az érzést meg főleg nem kívánom, amikor rájön a hang forrására. Amikor észreveszi, hogy az előtérben a mennyezeti lámpa burája megtelt vízzel, majd az egész lámpatestet kiszakította az átázott plafonból. A szétloccsanó víz mindent beterített, de jön folyamatosan a plafonból az utánpótlás, a lámpatesten keresztül folyva. Elég drámai folytatás. És ha sikerül erről levenned a tekinteted, azt látod, hogy gyakorlatilag a plafon teljes tartószerkezete kirajzolódott már az átázások következtében, az ajtó feletti eddigi gócpontból pedig ugyancsak folyik a víz egy 20-30 centis szakaszon. Kint ömlik az eső. Mit lehet ilyenkor tenni? A lavor ment a lámpa alá, a felmosóvödör pedig az ajtó feletti részhez, nagyjából feltöröltem a vizet, és visszafeküdtünk aludni. Szerintem az egészben a legrosszabb, hogy szenvtelen arccal néztük végig a dolgot, mintha egyébként tök természetes volna erre ébredni az éjszaka közepén. A plafonból folyó víz csorgására aludtunk el, és hajnalban örömmel konstatáltuk, hogy a hang megszűnt: az eső elállt.

Reggelre kiderült, hogy ott is folyt a víz, ahol nem is gondoltuk volna, így elég hamar rájöttem, hogy ezt a brutális elázást én okoztam. Nem az én hibám volt, de én okoztam. Ugyanis: ahogy kicsit fentebb fejtegettem, a legutóbbi beázáskor kinyomtam purhabbal a csatorna mögötti sávot, amit eddig egy műanyag rács védett mindössze. Akkor még azt feltételeztem, hogy alávert a tetőnek az eső, és így áztunk be, ezért jutott csak az ajtó fölé belőle. Na ez most megdőlt, nem kis hévvel. Elég egyértelműnek tűnik most már: a tető ezúttal is ugyanott ázik be, mint szűz korában, méghozzá a gerincnél. A lezúduló vízmennyiség aláfut a tetőlemezeknek, lefolyik a fólián, de közben jut belőle a plafon tartószerkezetére is, így esik egy beázás. Igen, a víz nagy része eddig a fólián át, a műanyag védőrácson keresztül kijutott a szabadba. Ezért volt az, hogy csak a különösen nagy esők idején áztunk be, és akkor is jobbára csak az ajtó feletti részen. És ezért van az, hogy ez az összes víz most irányt változtatott, visszajutott egészen az előtér közepéig, ahol elintézte a lámpát, és közben végigrajzolta a plafonra a saját útvonalát. Szóval, amikor a szakembereink az első beázás után elhárították a hibát, voltaképpen csak szerencséjük volt. 

2019. 06. 02.

Nagyjából kiszáradt a plafon, az a része legalábbis, ami látszik. Felmostunk, kitakarítottunk, és közben kitaláltam a következő lépést. Mivel fogalmam sem volt, hogy pontosan mivel állok szemben, ezért vettem két tubus purhabot, az úgyis nagyon bejött legutóbb, és felmásztam a tetőre. Az előtér teteje nem túl meredek, de az első akciónál azért félrehúztam pár cserepet, és a gerendára felkötöttem egy biztosító kötelet, hogy legyen miben kapaszkodnom. Erre végül nem lett szükségem, de érdemes az első lépéseket nagyon óvatosan megtenni. A gerincnél egyértelműen kiolvasható a probléma: a főtetőről lezúduló víz egy lemezre érkezik meg, ami viszont az előtér tetőlemezei alá került be. A főtetőnél egy a gerinclemez ugyancsak a cserepek alatt van, de a két tető szerencsétlen találkozása miatt itt jóval nagyobb a víz sebessége és ezáltal a kockázat is. Persze teljesen felesleges ezt ilyen áltudományosan megfogalmazni. Nem értek a tetőkhöz, de szerintem szar, ahogy van, és pont.

A képeken nagyrészt látszik is, hogy miről van szó. Ez a vonal egyébként eddig is ki volt nyomva purhabbal, legalábbis ennek a szándéka az egész vonalon felfedezhető volt, a purhab viszont nem. Az most erős hurráoptimizmus lenne a részemről, ha azzal zárnám, hogy ezúttal minden alaposan biztosítva lett, a rések is be vannak tömve, tehát nem ázhatunk már be. Én ehhez eleve túl óvatos vagyok. Azzal zárom inkább, aminek sokkal nagyobb a valószínűsége: a következő időszakban is lesz számtalan eső, úgyhogy nemsokára minden kiderül.

Folyt. köv.