Volt egy pontja a szakemberünkkel kialakult konfliktusnak, amit kicsit részletesebben is megmagyaráznék, sőt, megérdemel egy külön bejegyzést is. Már csak ezért is, mert ezen keresztül kicsit rá lehet világítani arra is, hogy  ha nincs rögzítve a legelején, amit a szakemberek vállaltak, akkor a későbbiekben ebből gond lehet. A hibalista említett pontja így hangzott: "a lépcsőt még a tervezés időszakában tisztáztuk".

Tehát lehetséges, hogy te elmondtad az árajánlat elkészítése előtt, hogy figyelj, íves lépcsőt szeretnénk, ami nemcsak a járda irányába, de a fedett kiülő felé is nyitott. Bár nem volt teljesen konkrét az elképzelésünk, azt tudtuk, és jeleztük is, hogy a házat ezzel a kiülővel valamilyen módon össze szeretnénk kapcsolni. Csak éppen nem írtuk le mindezt.

Ebből persze csak később lesz bonyodalom, amikor a kivitelezés eljut addig a pontig, hogy neki kell állni a lépcsőnek. Akkor tudatosul a megrendelőben, hogy a szakemberben most tudatosul csak, hogy itt valami másra van szükség. Mert az tökéletesen látszik a zsinórral kijelölt formán meg a megkezdett alapon, hogy ennek a lépcsőnek éppen csak íve nincs. Ekkor jön az a - egyébként nagyon sokszor hallott - frázis, hogy mi ezt nem mondtuk, vagyis persze, igen, de nem így. Állsz, nézel, és dönthetsz: végtelen vitát folytatsz arról, hogy kinek volt igaza, vagy továbblépsz? Meggyőzni úgysem tudod, mert ha le lenne írva, még azt is letagadná. Oké. Igen. Jó. Akkor mi a megoldás? Kaphatsz egy lépcsőt, amilyet nem szeretnél, vagy kaphatsz egy árajánlatot egy olyanra, amilyet szeretnél. Ez az árajánlat persze csak kiegészíti az eddig kalkulált összeget, de innentől már végképp elveszíted a fonalat, hogy akkor mi volt benne az árban, meg mi nem. Már csak azért is, mert a szakemberünk ilyenkor szeret új projektként gondolni a lépcsőre, amihez ennek megfelelően teljesen különálló költségvetés is tartozik.

Ha az anyagi jellegű nézeteltérések rendeződnek, akkor jöhet a fent látható egyszerűsített lépcső átdolgozása. Ennek a fázisnak a tanulsága, hogy tanácsos időben észrevenni, ha valami nem a tervek szerint alakul, mert még lehet kis fájdalmak árán irányt váltani.

A szakemberünk javára legyen írva, hogy amikor meg lettek olajozva a fogaskerekek, tényleg odatette magát, és szépen megoldotta a feladatot. Mindezt ráadásul úgy, hogy az udvar lejt is, így a járda szintje nagyjából egy lépcsőfokkal feljebb van, mint a kiülőé. Ezeket a szinteket sikerült úgy összehozni, hogy közben a lépcsőfokok is megfelelő méretűek lettek.

A szakemberünknek egyébként az alkalmazkodóképessége volt szembetűnően alacsony, mert nehezen tudott váltani, ha egy feladatot mégsem úgy kellett elvégezni, ahogy előzetesen elképzelte/kitalálta. A váltás után viszont szinte lelkesedett egy-egy megoldásért, ami így kialakult. A szintkiegyenlítés során például egy elnyújtott lépcsőfokkal "eltüntette" a járda felől az alsó lépcsőfokot, gondolva arra, hogy ha az ember hazaérkezik, legyen területe a lépcső aljában lerakni a súlyosabb dolgokat. Aztán ez az ötlet a kiülő irányába is folytatódott, itt még nagyobb tér keletkezett ilyen célokra.

A menet közben alakított terveknek persze nagy hátránya, hogy könnyen elsikkadhatnak fontos részletek. Az tök jó, hogy a lépcső méltó bejutást biztosít a házba, összeköti a különböző tereket és síkokat, de mi van abban az esetben, ha egy nyári eső zúdul rá? Hová folyik a víz? Azzal, hogy a lépcsőt a kiülőhöz kapcsoljuk, és ráadásul arrafelé is lejt, nyilván oda. A szakemberünk erre a felvetésre megvonta a vállát, majd magától értetődő természetességgel csak annyit kérdezett: és? Hullámzó ismeretségünk következő mélypontja volt, míg sikerült elmagyaráznom, hogy ez azért nem ennyire egyszerű. Én nem szeretném, ha odafolyna a víz, és ennyi.

Neki meg nem volt ideje a problémával behatóbban foglalkozni, és a kialkudott árba sem fért bele, így a képeken látható vízelvezetőket már én vásároltam meg, ő meg hajlandó volt beépíteni őket. Újabb fontos tanulság: mindenre van megoldás. Éppen ezért érdemes egy-egy munkafolyamat technikai hátterével tisztában lenni, mert akkor a szakember kevésbé tudja azt mondani, hogy nem megoldható vagy csak nagyon bonyolult módon.

Szakembere válogatja persze. Az így elkészült lépcsőre van, aki azt mondta, hogy jesszus, ezt aztán képtelenség burkolni, míg a másik meg azt, hogy persze, simán, szóljunk, ha ott tart az ügy. De ez majd később következik, addig még van hátra pár apróság...