A szomszédok seregszemléje után egyértelművé vált, hogy a kerítés kérdését rendezni kell. A másik dolog, ami egyértelmű volt, hogy vagy mi csináljuk meg, vagy nem lesz megcsinálva. Az meg ugye eleve egyértelmű volt, hogy sok segítségre nem számíthatunk a szomszédoktól. Nekik ez az egész kérdéskör a totálisan felesleges kategóriába esett, hiszen az a valami, ami az ő meg a mi telkünk között áll, dől, fekszik, ugyanúgy kerítés, mint ahogy egy Trabant is autó, mégse veheti fel a versenyt egy BMW-vel.

A következő lépés a haditerv felállítása volt: milyen legyen a kerítés? Gyors és olcsó, magas és sűrű. Úgy döntöttünk, hogy a baloldali kerítés nádazott megoldását valósítjuk meg, de kicsit tovább gondolva. Mivel a nád ramaty állapotba kerül az évek során (és mi évek múltán sem akarunk egy valóságshow-ban élni), kitaláltuk, hogy kombinálni kell valamivel. Erre született meg a csodasövény ötlete.

A kerítésnek szabott kritériumokat nem nagyon kell magyarázni. A gyors önmagáért beszél, nagyon szerettük volna, hogy az újdonságról szemüket levenni nem tudó szomszédokat legalább kreativitásra sarkalljuk, ha látni akarnak valamit. Az ára pedig azért sem szaladhatott el, mert nagyjából 40 méternyi kerítést kellett rendbe tennünk. A magasat és sűrűt pedig a náddal lehet a leggyorsabban és legolcsóbban megoldani, a párosítás tehát tökéletes.

Csináld magad:

1. Az első lépés a tereprendezés. Le kell bontani a bedőlt kerítést, ez nem vitás. A kirohadt, elöregedett faoszlopok helyére új fémoszlopok kellenek majd. A terep megtisztítása (szemét elhordása, gereblyézés, esetleg néhány zavaró orgonabokor kivágása) után le kell ásni az új oszlopokat.

2. A második az oszlopállítás. Az oszlopokat betonba kell önteni, de még gyorsabb, ha van már rajtuk "betonpapucs". Ez utóbbi esetben ugyanis csak be kell őket dobni a gödörbe, és hulladék téglával alaposan ki kell őket ékelni (helyenként kalapáccsal rásegítve a darabokra). A téglákra mehet a föld, és alkalmanként egy-egy fél vödör víz, ami összetömíti, majd megint föld és megint víz, egészen addig, amíg jó masszívan nem áll az oszlop.

3. Jöhetnek a vezérdrótok, amiket huzalfeszítővel tudunk feszesre húzni, majd felrakhatjuk a drótkerítést ezekre rögzítve (a vezérdrótok távolságára nem árt figyelni). Legfelülre pedig rakjunk szögesdrótot, főleg, ha a szomszédasszony valaha látott a kertjén átsuhanni egy akadályfutót, aki csak úgy átszökkent a régi kerítés fölött.

4. A nádat (1,6 méter magas és 6 méter hosszú kötegeket vásároltunk) vékony, néhány centis drótdarabokkal már a dróthálóra rögzítjük, ügyelve arra, hogy lehetőség szerint egyenes legyen, minél kevesebb hullámmal. Ez elsőre nem biztos, hogy sikerül, de minél közelebbről nézzük a művet, annál jobbnak tűnik majd, míg távolról a hullámok is jobban kijönnek.

5. Ha megvan a kerítés, rajta a náddal, akkor jöhet a csodasövény, aminek a csodáját elsősorban az adja, hogy gyorsan nő. Érdemes a kerítés és a sövény között annyi helyet hagyni, hogy meg lehessen a növényt bármikor metszeni, akár hátulról is.

Természetesen a munkafolyamat a valóságban úgy zajlik, hogy ha már mindenhol fent van a nád, akkor utána jöhet egy újabb körben a sövény. Na meg a kíváncsi szomszéd szitkozódása a már említett napfényről és árnyékról, de ebben a kérdésben nyári nap nélkül nehéz igazságot tenni. Viszont a kreativitásra már van némi rálátásunk. Persze az ártatlanság vélelme mindenkinek jár, de nem kizárt, hogy a hosszú hetekig békés tyúkok egyike csak azért landolt a kertünkben, hogy az őszintén aggódó szomszédasszony belülről is megcsodálhassa a kerítésünket - minden egyébbel együtt, amit a nád résein át már nem lát...