A bontásban tulajdonképpen olyannyira jók vagyunk, hogy egy darabig nem is terveztük abbahagyni. Az addig rendben van, hogy egy hosszabb előkészítés után gyakorlatilag egy nap alatt előállt az előző bejegyzésben látott romkocsma hangulat, de az ügy megkövetelte, hogy mélyebbre ássunk. Ez alatt értem az új csövezet nyomvonalának mélyítését, aminek el kellett nyelnie két csövet, a megfelelő, folyamatos lejtéssel természetesen, hogy az anyag ne gondolhassa meg magát félúton. És ide tartozik az előszobába ásott akna is, aminek el kellett érnie azt a mélységet, hogy összeköttetésbe kerülhessen az udvaron ásott árokkal. (Mindez még mindig jobb, mint nyíl egyenesen szobán-parkettán keresztül vinni a csöveket.)

Az árok egyébként is külön történet. Belülről nézve a benti ásások kinti folytatása, de kívülről nézve csak egy árok, ami a vízaknától egészen a ház faláig tart. Mivel eléggé belefutottunk az őszbe a munkálatokkal, nem szórakozhattunk azzal, hogy... mit szépítsem: az ásóval. Szóval nem szórakozhattunk az ásóval, hogy majd mi szépen kiássuk méterről méterre, mert bármikor beállhat(ott volna) a fagy, és akkor tavaszig nincs víz, tehát fűtés sem a házban. Oké, végül szinte egész télen nem volt fagy, de azért szereztünk erre egy megfelelő méretű földmunkagépet.Az már a képekből is jól látszik, hogy a helyzet tökéletesen megérett arra, hogy fokozzuk. Lehet, hogy korábban - amikor még bent voltak a bútorok - a ház beköltözhetőnek tűnt egy festés után. A helyzet viszont olyan sebességgél kezdett elromlani, amilyen sebességgel nőtt az udvaron rakott törmelékhalom. Ezzel együtt az egy külső szemlélő számára is nyilvánvaló, hogy ezek (többnyire) pontos sebészi vágások voltak annak érdekében, hogy a probléma elhárítása után új erőre kaphasson a beteg.

Egy nappal azután, hogy Makita kitombolta magát a házban, megérkezett a fenti munkagép és kezelője. Az árok kiásása nagyon gyorsan ment, és amikor egy hosszabb szakasz elkészült, máris elkezdtük lefektetni és beágyazni az új csöveket. Nagyjából 2-2,5 óra alatt eljutottunk a házig az árok betemetésével együtt, ami minden képzeletünket felülmúlt, és nagy megkönnyebbülés volt, hogy megúsztuk egy kisebb esővel ez idő alatt.

Mire lement a nap, a csövek elérték a fürdőszobát, ahol azonban még nem ér véget a történet, hiszen az a képeken is jól látszik, hogy van még hova fejlődni...