Sebtiben elkezdtünk dolgozni a pályázati anyagon, mert bár mindent a projektmenedzser csinál, azért kelleni fog egy energetikai tanúsítvány (összesen három egyébként: előtte, a tervek szerint, meg a végén, amilyen lett), árajánlat a kivitelezőktől, nullás igazolások a közművektől, stb.

Ezeket az ember a maga módján gyorsan megszerzi, hogy minél előbb összeálljon a pályázati anyag, és a projektmenedzsernek rá aztán tényleg ne kelljen várnia, hiszen maga a folyamat egy bizonyos pontig van a kezünkben, onnantól viszont különböző időkeretek vannak, amiket végigizgulhatunk. 60 nap ide, 60 oda, és csak azt vesszük észre, hogy telnek a hónapok.

Mi persze szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert ez idő alatt sem kellett unatkoznunk. Az önmagában is elég izgalmas, ha az ember megpróbálja végleg leszereltetni a gázóráját, hiszen az éves leolvasásra érkező személy ezt nem teheti meg, küldenek majd valaki mást. Aztán, ha ők elvitték az órát és megszűnt a szerződéses viszony, akkor hívni kell egy következő valakit, aki majd megcsinálja a közterületi zárást (tudniillik elzárja a gázcsapot, mert erre van külön ember). Ki tudja, miért, de olcsóbb elvitetni az órát, mint azt mondani, hogy most egy darabig csak szüneteljen a szerződés. A kéményseprő persze még ezután is azt írja be a papírjára, hogy a gázkészülékkel minden rendben van, mert bonyolult lenne most ebbe belemenni.

Izgalmas persze az is, amikor 9000 wattot kapcsolsz arra a hálózatra, amelyen eddig pont ennyivel kevesebb fogyasztó volt. A hálózatunk szerencsére elég jól szegmentált volt ehhez a művelethez, és a 25A is elbírta a plusz terhelést. Annyit kellett tennünk mindössze, hogy mindegyik fűtőpanelnek megtaláljuk a megfelelő konnektort. Sokáig viszont nem örülhettünk ennek, mert a tetőre telepített napelemeknek fontos feltétele, hogy a villanyhálózatunk háromfázisú legyen, mert az inverter is háromfázisú (persze van ebből egyfázisú is, de a projektmenedzser cége olyannal nem foglalkozik). Ekkor jön el az a pont, amikor hiába van az embernek egy nagyon jó és megbízható villanyszerelője, hiszen csak az EON által képesített villanyszerelő nyúlhat a villanyórához.

És az olyan, mint amikor hurrikánban próbálsz kártyavárat építeni. A kártyavár itt képletesen az eddig jól felépített költségvetésünk volt, a hurrikán pedig az, amikor a villanyszerelő kijött, megvonta a vállát, és elkezdte sorolni, hogy ez mivel jár, azaz mi tartozik a mérőhely szabványosítás égisze alá: új villanyóra, földelés, tetőtartó csere meg a többi apróság. Ugyanis manapság olyan villanyórát, mint amilyen nekünk van, nem építenek. Kizárólag műanyag óraszekrénybe helyezhetők a megszakítók, egy részét pedig le is kell plombálni, ráadásul a tetőtartóról leágazó áramvezeték nem kanyaroghat a padláson, egyenes vonalban kell falon kívül belépnie a szekrénybe. Aztán megkaptuk az egészre az árajánlatot. Csak pislogtunk. Háromszáztízezer forint. Ráadásul a három fázis miatt újabb ampereket is vásárolni kell az EON-tól, ami ebben a költségben még nincs benne. Ezzel közel négyszázezerre emelkedett a kivitelezés ára, és ez az a pont, ahol már nagyjából ott tartunk költségben, amiből kijött volna egy új gázkazán is az engedélyeztetéssel együtt. Igaz, ez már egy jelentős lépés a nagyobb jó felé, de finoman szólva nem volt természetes a mosolyunk, amikor a vadonatúj villanyóránkon keresztül először nyomták rá a házra az áramot - majd minden elsötétült. Majd újra és újra ez történt, akárhányszor felnyomták a biztosítékokat, és még késő este, amikor hazaértünk, akkor is ez várt minket. Erre mondják, hogy nem volt zökkenőmentes az átállás az egyfázisú rendszerről a háromfázisúra.

Azóta persze minden jó, hiszen csak a fűtőtesteket kellett a megfelelő konnektorokba átdugni, és máris helyreállt a rend. A háromfázisú rendszer érzékenyebben reagál, és az egyes fázisok kevesebbet bírnak, mint az eddigi villanyóra, de a kezdeti nehézségek óta minden jól működik. Azt azért hozzá kell tenni az igazság kedvéért, hogy egész napos áramszünet esetén a ház tökéletesen offline-ra vált, ilyenkor se meleg víz, se fűtés, se semmi. Ezt a patthelyzetet a későbbiekben egy áramfejlesztővel mindenképpen ki kell védenünk, hogy ha ilyen időszakokban otthon tartózkodunk, akkor legalább az egyik szoba fűthető legyen. Amit még tudni kell: bár gázszámla nem jön, a villanyszámla értelemszerűen sokkal magasabb lesz, mint eddig. Ez lelkileg megterhelő lehet, de ha az ember alaposabban utánaszámol, alig kerül többe a villanyfűtés, mint az eddigi gázrendszerű, viszont a házban egyenletessé válik a hőmérséklet. Nincsenek kiugrások, amikor a kazán megtolja a rendszert, és nincsenek mélypontok, amikor már hideg van, de a termosztát még nem érzékelte. Mivel a munkánk miatt nagyon kiszámíthatatlanul érünk haza általában, nagyon jól jön, hogy az okostelefonos applikáción keresztül bármikor tudjuk szabályozni a fűtést.

Hozzá kell tenni, a rendszer akkor lesz teljes, ha a házra rákerül a szigetelés, a tetőre pedig a napelemek. A várakozások szerint ez közel a felére csökkentheti a villanyszámlánkat, miközben az éves leolvasásnál kijöhetünk nullára a napelemek által visszatermelt áram miatt. Ha minden úgy zajlik, ahogy azt a fehér papíron levezették nekünk meg aztán mi is magunknak, akkor havonta 20 ezer forintból törlesztjük a hitelt, miközben a napelemek elvégzik a dolgukat - és még környezettudatosak is leszünk.