Székesfehérvár.

A budapesti lakáspiac bús romantikája után bizonytalan léptekkel, de egyre elszántabban tekintettünk a székesfehérvári lehetőség felé. Mert normális dolog-e az, hogy 15-20 millióért be kell zsúfolnunk szabad életeket pár négyzetméterre? Rendben van-e az, hogy sokévnyi gürcölés után csak ez a kis terület és a négy fal jut - némi törlesztőrészlettel fűszerezve? Mintha Budapest az álmok városa lenne, ahol élni kiváltság. Miközben nem sokkal messzebb ennyi pénzért már udvart is lehet kapni, saját kerttel, saját fákkal, egy alakítható és élhető élettérrel.

Először a gondolattal kell megbarátkozni. Fejben össze kell rakni: hogy néz ki most a napi rutin? Felkelek 7-kor, de 8-ig még húzhatom, kávé, valami szerény reggeli, 8:40-kor kilépek az ajtón, 9:00-kor már az irodában vagyok. És ha elköltözünk? Kelhetek hétkor, de azt nagyon nem húzhatom. Jöhet a kávé a kis reggelivel, de a 7:51-es vonaton ott kell lennem, mert csak így van esélyem 9 után pár perccel beesni - feltéve, ha a Déli pályaudvar és az iroda közötti szakaszt végigrohanom. Azért ez nem annyira komoly lemondás, csak kicsit nagyobb tudatosságra van szükség.

Ez persze az optimista becslés, amihez elengedhetetlen a kényelem elengedése. Nyilván, aki kertes házban gondolkozik, hogy nyáron munka után még a tücsköket hallgathassa a saját udvarában, az valahol arra is leszerződik, hogy (csak a leglátványosabb példákat említve) ősszel leveleket szed nagy mennyiségben, télen meg havat lapátol (ha kell, még a vonatindulás előtt, mert ha a háza előtt elcsúszik valaki, és eltöri a bokáját, ráverik a balhét). Aki nem tudja elképzelni sem, milyen félórával korábban kelni, az nem fogja a hétvégéit udvarrendezésre meg kertészkedésre fordítani (alszik délig, majd az erkélyre kilépve meglocsolja a három szál fűszernövényét, és visszafekszik). És még egy zárójel: (immár tapasztalatból mondom, hogy aki viszont családi ház vásárlására adja a fejét, nagy valószínűséggel töredékét sem tudja elképzelni a rá váró - fogalmazzunk így - "élvezeteknek".) Zárójel bezárva.

A kényelem elengedése részünkről rendben volt, de mégis olyan szemmel kerestünk házat Székesfehérváron, hogy a lehető legjobban tudjunk gazdálkodni az időnkkel. A város nagy, tehát ha vonattal akarunk Budapestre járni, nem érdemes kieső területekben gondolkozni. Így például Öreghegyet kizártuk, de - első körben ugyancsak többgenerációs házban gondolkodva - Maroshegyen néztünk egy hatalmasat, szép nagy kerttel, jó környéken. Maga a ház még gondolkodásra késztető volt, de mind a vasút, mind a busz napi plusz egy órát követelt volna tőlünk, minimálisan.

A következő esélyest a vezér utcáknál találtuk meg. Ez a ház azóta is többször eszembe jut, hatalmas belmagasság, szép világos szobák jellemezték, a padlástere is rendezett volt, és tartozott hozzá egy nagy zöld udvar. Ugyanakkor a hátsó fronton egy hozzáépítés miatt komoly repedések tátongtak rajta, miközben a konyha és a fürdő is átszervezésre és átépítésre szorult volna, amivel persze meg lehet birkózni, de a tulajdonosoknak nem volt sürgős az eladás, így az árból sem akartak engedni. Ráadásul a vezér utcák hiába élhető, családi házas környék, ugyancsak nincs közel a vasútállomáshoz. És a megoldhatatlan probléma: garázs ugyan tartozott a házhoz, de az udvarba a szűk bejáró miatt szinte semmilyen gépjármű nem fért be (ami igen, ahhoz meg nem kell családi ház).

A keresés folytatódott, hirdetéseket böngésztünk, az esélyes környékeken kocsikáztunk az esőben, aztán ha megláttuk és megtetszett, kitaláltuk, megterveztük, majd általában elvetettük. Hol a kényelmi funkció, hol az átalakíthatóság, hol az előrelátás segítette ezt a döntést. Aztán egy május végi szombaton poénból bementünk abba a kis utcába, ahol maximum kihalásos alapon lehet házhoz jutni - és ahol az egyik kapun kint volt az ELADÓ tábla. Azon a kapun, amely mögött egy pont méretes családi ház állt hatalmas és hívogató zöld udvarával - néhány percnyire a vasúttól. Másnap már megvolt az időpont a ház megnézésére, és még aznap elkezdtük megfogalmazni a VIII. kerületi kis lakás hirdetését, hogy mielőbb el tudjuk adni.