Azt viszonylag gyorsan dekódoltuk, hogy ha az embernek családi háza van, akkor sosem érezheti azt, hogy kész van. És erre nem csak azok a bölcs tanácsok ébresztettek rá minket, amiket tapasztalatból fogalmaztak meg nekünk háztulajdonosok, hanem az élet tényleg mindig hozott is valamit.

Korábban is belefutottunk olyan esetekbe, amikor újra kellett terveznünk ezt-azt a házban, de ezektől nem szoktunk megijedni. Persze az ember mosolya nem túl természetes, amikor a véglegesre betonozott vízhálózatot kell átszervezni, szétverve az egyébként is csak félkész fürdőszobát. És az, hogy egy viszonylag stabil pontról visszacsúszol a káoszba, csak az egyik aspektusa a dolognak.

Igaz, az is elég félelmetes erővel képes letaglózni az embert, amikor már a burkolatokat is látja lelki szemei előtt, majd vert hadként sétál végig az újra feltört betonból képezett kupacokon. De az egésznek még rosszabb szájízt kölcsönöz, hogy természetesen az A terv és a bontása is pénzbe kerül, ráadásul a B tervet sem adják ingyen. Viszont vannak esetek, amikor nincs választás, mert a dolog teljes költségvonzata A és B tervvel meg bontással együtt is kevesebb, mint amiből meg lehetne úszni a műveletet egyébként.

Amikor a házat megvettük, és beköltöztünk, ránk maradt egy Beretta gázkazán, és ez üzemelt is rendesen azokban az időkben, amikor még nem laktunk bent. A komolyabb átalakítások, a fűtésrendszer bővítése és az egyéb munkálatok során viszont lekerült a falról, az újraindítása pedig már nem ment zökkenőmentesen. Azt persze tudni kell róla, hogy bőven túl volt már ekkor is a tizedik szülinapján, mi mégsem gyanakodtunk. Azt gondoltuk, nyilván por szállt bele, érdemes átvizsgáltatni egy erre specializálódott szervizzel, és a többi. Egyébként is közeledtünk a beköltözéshez, nem mindegy, hogy egy gázkészülék biztonságosan üzemel-e vagy sem. A szerelők aztán elég gondterhelten álldogáltak a készülék előtt, és sehogy sem tudtak rájönni, hogy miért nem indul el. Elvitték, kisavazták a tartalék hőcserélőt, majd amikor visszahozták, elvitték a teljes kazánt, és végül így leheltek bele életet egy elég aggasztóan lassú és nehézkes folyamat végén. Én örök optimistaként innentől megnyert játszmaként kezeltem a dolgot, és titkon abban bíztam, hogy a kazán ad még nekünk néhány évet, így lelkileg és anyagilag rá tudunk készülni a kondenzációs kazánok nyújtotta extra számlákra.

Mert ugye közben változott a szabályozás.

Ha van kazánod, akkor azt még nem kell lecserélned, szervizeltetheted, de ha bemondja az unalmast, akkor már csak kondenzációs jöhet helyette. Amikor először elkezdtek repkedni a médiában az egymilliós összegek, még nem is volt kazánunk, aztán lett, úgyhogy megnyugodhattunk. Nekünk van. Nopara. Semmi vész. Mert ugye milyen szívás lenne, ha most ki kellene csengetnünk egymilliót?

Állítólag 2017 nyarán szüntették be a régi típusú kazánok értékesítését Magyarországon. Nos, az a nyár nem a kazánról szólt, és nemcsak a gatyarohasztó meleg miatt, hanem amiatt sem, hogy éppen a házfelújítás legbrutálisabb szakaszában jártunk, ahol folyamatosan viaskodnunk kellett a kivitelezővel. Ő ugyanis elég ügyetlenül próbálta meghatározni az árakat, így azok rendre elszaladtak. Ez persze mind, ahogy van, egy nagyon nagy zárójel. Mert ezzel együtt is belefuthattunk volna abba, hogy érdemes gázkészüléket cserélni addig, amíg még ésszerű keretek között lehet.

A zárójel után pedig álljon itt egy kis mentegetőzés, önigazolás, magyarázkodás, vagy bármi, kinek hogy tetszik: ha jött is hír a kondenzációs kazánokról és a szabályozásokról, az általában azt tartalmazta, hogy újonnan mit jelent egy ilyen gázkészülék beszerelése. És igen, lehetett volna konzultálni egy gázszerelővel, de erre meg ott az előző bekezdés. És ahogy lenni szokott: elkéstünk.

Murphy szerint, ami elromolhat, az el is romlik. 2017 szeptemberében tehát nem kockáztattak nagyot a gázosok, amikor azt mondták, hogy köszönjük meg a kazánnak, ha legalább a telet kibírja. Kibírta. Egyetlen kilengése volt csak, amikor éjfél körül hazaérve se fűtés, se melegvíz nem volt, és világított a hibajelzője. A tél második felére ráadásul sikeresen be is törtük, azaz tényleg nagyon keveset ment, halkan duruzsolt a működése nagy részében, és szépen tette a dolgát. Aztán idén tavasszal már leadott néhány nagyobb zörejt éjszakánként, de úgy tűnt, megadja azt a pár évet, aminek örültünk volna.

Spoiler: nem adta. Egy áramszünet úgy elbánt vele, mint egy gyámoltalan tű egy lufival. Látszólag nem okozhatott volna túl nagy gondot, de az áramszünet után kigyulladt a hibajelző, és mi csak annyit tapasztaltunk, hogy hosszas próbálkozás után sem lobban be a láng, és végül megint pirosra vált a jelzés. A szerelő arra jutott, hogy valószínűleg elszállt a vezérlés, ami alapból 60.000 forint plusz a beszerelési költség. De aztán szép lassan rájött, hogy nem megy a szivattyú és a presszosztát sem. "Manuálisan" ekkor még be lehetett lobbantani a készüléket, de a szivattyú nélkül ez már akkor sem volt ajánlott, aztán közben az is kiderült, hogy a hőcserélő is lyukas. Ez volt az a pont, amikor a szerelő közölte, hogy ez ennyi volt, felejtsük is el a javítást.

Addigra felvérteztem magam a különböző lehetőségekből, próbáltam neki mutogatni, hogy a Biasi Turbo készülék elvileg megoldást jelenthet a problémára, de határozott volt a tekintetben, hogy olyat meg nem érdemes venni. Ez a kazán ugyanis úgy kondenzációs, hogy egy belső tartályban keringeti az égésterméket, azaz előbb-utóbb szinte biztosan kilyukadna. A nagyobb baj mégis az, hogy ehhez ugyanúgy kondenzáló égéstermék elvezetésére alkalmas gyűjtőkémény kell. A mi kéményünk viszont nem ilyen, ez egy dupla csövű fém kémény, amit a kondenzációs készülékek savas égésterméke szétmar. És itt kezdődik igazán a matek.

A Biasihoz ugyanis hozzátette még a szerelő azt is, hogy egy jobb kondenzációs kazán 300, de inkább 400.000 forint, ehhez hozzájön a terveztetés, a kéménycsere, a hatósági engedélyek, a hivatalos használatba vétel díja, és az ember közel egymillió forintnál jár úgy, hogy ennek a felébe se került a készüléke. Szakemberként erre azt mondta a gázszerelő, hogy soha az életben nem lesz kondenzációs kazánja, mert az életében nem térülne meg. Vett egy régi típusú gázkazánt még időben, azt hajtja odahaza. Persze megvan még a régi lestrapált is, hiszen a szolgáltató nyilvántartásában az szerepel, tehát a tízévenkénti ellenőrzéskor azt teszi vissza. Alternatívaként azt ajánlotta, hogy költözzünk melegebb éghajlatra.

Na igen. Hétfőn este tapasztaltuk a hibát, pénteken nem sokkal ébredés után pedig ezt közölték velünk. Eközben drukkoltunk a legjobb forgatókönyvnek: legyen javítható a kazán, és legyen jó alternatívának a Biasi. És bár a legrosszabb forgatókönyv is benne volt a pakliban, mégis a sírás kerülgetett, amikor elment a szerelő. A reggeli kávé közben viszont már a megoldásokon agyaltunk, amit nagyon siettetett az a tény, hogy egy hete nincs melegvízünk. Tehát a kérdést kicsiben kezdtük el megvizsgálni: hogy lesz az embernek viszonylag gyorsan melegvize? Bojler.

Az villannyal megy, ugye. De tulajdonképpen villannyal fűteni is lehet, és tényleg mekkora vicc, hogy ha veszünk 3-4 norvég fűtőpanelt meg egy bojlert, akkor mondjuk körülbelül 300.000-ből van azért fűtésünk és melegvízünk. Mivel az ember a reggelinél még nem számol túl pontosan, egy órán belül már egy norvég fűtőtesteket bemutató teremben álltunk, és próbáltuk értelmezni a típusokat és a hozzájuk tartozó számokat, mi mennyibe, hogyan, miként. Aztán elmentünk a másik gyártóhoz is, ahol egyenesen egy órát beszélgettünk az üzletkötővel a rendszer működéséről és előnyeiről. Ahogy azt Nágel Kornél, a NordArt értékesítési vezetője mondta egy interjúban még 2015-ben: "A fűtőpanelek működését tekintve minden esetben elmondható, hogy a levegőt fűtőbetét segítségével fűtik, amely egy speciális kerámia maggal rendelkező fém ötvözet. E fém ötvözetet a hozzá csatlakozó termosztát nem engedi felmelegedni 400 Celsiusnál magasabb hőfokra. Viszont ez a felületi hőmérséklet tökéletesen elegendő ahhoz, hogy a fűtőpanelen át, a szabad áramlás végett, a felső szabadon hagyott részén, 45-60 Celsiusos kiáramló meleg levegő távozzon. Ezt egészíti ki a fűtőbetét körül elhelyezkedő alumínium lamellasor is, amely egyrészt hőterelő funkcióval és minimális hőtároló képességgel is rendelkezik.  Ez a felületi hő pedig elegendő arra, hogy a meghatározott Watt-igényű helyiségekben 5-27 Celsius fok közötti hőmérséklet érhető el, majd ezt tartani is tudja, akár egy egész szezonon keresztül a fűtőpanel."

A két cég, a NOBØ és a NordArt meglátogatása után leültünk elemezni a számokat, aztán egymás mellé tettük a két árajánlatot, a kedvezményekkel együtt. Az elsőre is jól látható volt, hogy a két végösszeg nagyjából ugyanaz, a működési elv szintén, de a rendszerek felépítése némileg eltér. Először a NOBØ mellett vacilláltunk, mert kisebb részletekben tudtuk volna megvásárolni a rendszert. De aztán újra átrágva a dolgot, hiába drágább egy-egy NordArt panel, fajlagosan nézve a költségeket, még jobban is járunk vele. A NordArt által nyújtott kedvezménnyel ugyanis az Adax Neo Wifi fantázianevű paneleket tudjuk megvásárolni olyan áron, mintha megvennénk a NOBØ Osloját és a rendszert később felfejlesztenénk okostelefonról vezérelhetőre. De nézzük a részleteket!

A fűtőpanelek nagy előnye, hogy egyenként szabályozhatók, mert mindegyiknek saját termosztátja van. Azaz, ha az egyik szobában meleget akarok csinálni, nem kell a központi egységet, a kazánt feltüzelnem, mert ott helyben elintézi a fűtőtest a melót. Mindezt ráadásul nagy érzékenységgel teszi, hiszen a NOBØ 0,5, a NordArt fűtőpanel 0,1 fokos hőesés esetén máris korrigál, azt lehet mondani tehát, hogy tökéletesen tartja a beállított hőmérsékletet. A kis különbségen túl már kicsit nagyobb eltérés a két gyártó között, hogy a NOBØ alaptermosztátja cserélhető egy olyan digitális változatra, ami kicsit drágább, mint az alap, de már alkalmas távvezérlésre is. A NordArt panelekben ilyen lehetőség nem nagyon van, ami wifis, az wifis, de ami nem, az nem is lehet az. Az Adax Neo Wifi viszont az, így minden egyes panel külön-külön csatlakozik a wifire, és ilyen módon egyenként vezérelhető is. A NOBØ esetében viszont kell egy közbevetett eszköz, az úgynevezett NOBØ Eco HUB, ami kommunikál a wifivel és a fűtőpanelekkel is. A NordArtnál tehát egy kockázati tényezővel kevesebb van, ha elszáll egy fűtőpanel, a többi ugyanúgy működhet tovább, itt csak a wifi-kapcsolat okozhat kellemetlenséget. A NOBØ-nál viszont nemcsak a wifi, hanem az Eco HUB is elszállhat, így azt is mondhatnánk, hogy dupla kockázat.

Nekünk ez és az üzletkötő rátermettsége jelentette azt a pluszt, ami miatt a NordArt mellett döntöttünk. És ez a tényező már csak azért is különösen fontos, mert arra mentünk haza, hogy van egy bitang nehéz gázkazánunk, fent a falon, tele vagyunk csövezve a házba mindenfelé, és van hat darab radiátorunk is elszórva a házban, de nincs se melegvizünk, se fűtésünk (mondjuk július közepén ez nem a legbosszantóbb szempont). Hatalmas a tehetetlenség érzése, és ez áll szemben a rugalmassággal, az új lehetőségekkel. Tapasztalatokról egyelőre nem tudunk beszámolni, de néhány hónap múlva ezen a téren is okosabbak leszünk.