Ha esetleg félmunkát végeztünk volna a ház szétbombázásával, sikerült találnunk egy villanyszerelőt, aki vállalta, hogy felteszi az i-re a pontot. Igaz, ez nem jelentett mást, mint hogy az újdonsült konyhába bevési a villanyt a háztartási gépekhez, kialakítja a konnektorok és a végleges világítás helyét. De legyünk őszinték, bár mindez szükséges volt, az amúgy is rossz passzban lévő ház felületén ez újabb ráncokat jelentett. Inkább most, mint később.

A villanyszerelő munkájával párhuzamosan még dolgozott a vízvezeték-szerelő is, aki a saját csöveit gipszelgette, hogy előkészítse a rendszert a közelgő vakolásra. És ha lassan is, de elkezdett letisztulni a helyzet. De hiába voltunk tisztában a ház betegségeivel, problémáival, rutin nélkül elég durvának tetszett ezek "gyógyítása". A villanyszerelő egyébként profin megoldotta a vezetékezés kérdését, és a szükségesnél egy centivel sem vésett több falfelületet. A szükséges villanyvezetékeket áthúzta a padláson, és a megfelelő helyeken jött át velük a plafonon. Természetesen újra kellett kábeleznie a fürdőszobát, ami teljesen megújul, és a nagy szobát, amit amerikai konyhás nappalinak álmodtunk meg, és aminek a falára már fel is rajzoltuk a konyhablokk pontos elhelyezkedését, jelölve minden egyes háztartási gép helyét, így ezzel együtt az áram- és villanyszükségletet.

Kész felüdülés volt, hogy a bontási feladatok elérték a csúcspontjukat, és elkezdhettük leszervezni a helyreállításokat. A műveletek sarkalatos pontja volt, hogy a sok levert vakolat helyére friss kerüljön, de nem szabad kihagyni a padló kérdését sem. Mert az addig rendben van, hogy óvatosan, az új vezeték mentén lett csak feltörve a beton. Innentől kezdve viszont több szakember is hangsúlyozta, hogy a kimaradt részeket is fel kell majd törni, különben az új aljat elmozdulhat, márpedig ez a jövőben akár meg is repesztheti a padlólapot. Ez tehát újabb bevetést jelentett Makitának, ám ezúttal már az új csövekre is nagyon vigyázni kellett, nehogy időutazás legyen a vége, és visszakerüljünk a start mezőre.

Miután minden le volt verve vagy fel volt törve, jöhettek a munkások, akik néhány nap alatt visszavakoltak minden falfelületet, majd zárásként lebetonozták a ház tengelyében helyezkedő előteret és a fürdőszobát is. Hozzá kell tenni, hogy még a feltört beton alatt is vízre bukkantunk, így különösen nagy szükség volt erre, hiszen a teljes aljzat kapott egy szigetelő és vízzáró réteget is. Maga a vakolás egyébként sok kérdésre is válaszokkal szolgálhat, ahogy arról szó volt ugyanis, a fürdőszoba, a régi konyha és az előtér hármasában több fal bizonyult vizesnek a csempe vagy a vakolat leverése után. A régi vízrendszer megszüntetése és az új vakolat száradása megválaszolhatja azt a kérdést, hogy honnan ázik a ház (ti. alulról, felülről, vagy a szakszerűtlenül bekötött, ráadásul az idők során elrohadt vezetékekből).

Most ott tartunk, hogy néhány hónapja már száradnak falak és a vakolat. Jelenleg úgy tűnik, hogy a vízrendszer hibája okozta a súlyos átázásokat, azaz minden reményünk szerint hamarosan újabb lépés következhet a folyamatban. Mert a vakolat felkerülése óta nem csináltunk a házzal szinte semmit, de erről később. Addig is van még egy-két epizód, ami érdekesnek tűnhet.

És végül egy nagy konténernyi sittől szabadultunk meg még a fagyok beállta előtt...