Valahol nagyon vicces, hogy másfél évvel a beköltözésünk után még mindig nem értem végig a folyamat "papírra" vetésén. Megjegyzem, talán jobb ez így, a fordulópontot ugyanis az előtér korábban említett beázása jelentette, onnantól nagyjából annyira nyögvenyelősen ment a két kőművesünknek a munka, mint nekem rosszabb napokon a blogolás. Ajjaj. Ha belegondolok, hogy múltkor még a belépési adataimon is gondolkoznom kellett, ez semmi jót nem jelent.

"Azt viszont tényleg álmainkban sem gondoltuk, hogy jön két hozzáértő kőműves, akik foglalkoznak velünk, és a körvonalazott terveinket nemcsak megvalósítják, de tovább is fejlesztik, amennyire szükséges. Azt meg főleg nem, hogy követhetetlen ütemben teszik mindezt." Na, ezt már jó régen írtam, és még régebben gondoltam így a két kőművesre. A felújítás folyamata ugyanis szép lassan egyre kevésbé töltött minket el tökéletes megelégedettséggel.

Tulajdonképpen minden vágyunk teljesült: hozzáépíttettük a házhoz az előteret, nyertünk egy fogadó teret vendég WC-vel, és ez már téglából épült, tetővel. Ennek kapcsán sokszor jut eszembe az a poén, amikor a csúnya kislány azért esedezik, hogy drága jó tündér, csinálj belőlem bombázót, a következő képen pedig megjelenik a lány harci repülőgépként... Szóval pontosan kell fogalmazni, mert különben hiába reklamálunk. A képlet tehát: körben falak, a fény útja nyílászárókkal biztosítva, fent pedig tető zárja le az egész művet - kész a ház. Az előtér falai és a plafon (ahogy írtam többször is) megkapták a szükséges vakolat- és glettréteget, így jöhettek a kényes pontok egy ház (sz)épülésében. Az ördög a részletekben rejlik, úgyhogy bár a művészi nagyvonalúsággal eddig meghúzott vonalak nem sikerültek csúnyára a kiindulóponthoz képest, a finomhangolás jócskán ráfért mindenre.

És itt hoztunk egy olyan döntést, ami a felújításhoz kapcsolódó fennkölt érzésekből átrángatott minket a munkaerő-hiányos realitás talajára: kértünk egy árajánlatot a két szakemberünktől a ház teljes kifestésére is. A kifestést közel egymillióért vállalták volna, ez egy száz négyzetméteres ház esetében rengeteg falfelület rendbetételét jelenti, úgyhogy annyira nem vészes. Pénzünk viszont nem volt rá, tehát azzal próbálkoztunk, hogy csak a fal előkészítését csinálják meg, a festést majd mi családilag elintézzük. Ekkor jött az a ténymegállapítás, ami az emlegetett realitást jól leírja: tudniillik, a falak annyira rossz állapotban vannak, mállik a vakolat, rengeteg régi festékréteg van rajtuk, így még glettelni sem lehet őket rendesen. De van megoldás! Mi lenne, ha egy gipszkarton előtétfallal hidalnánk át ezt a problémát? Akkor kapna egy szigetelésréteget is a ház, és azt aztán gyönyörűen lehet festeni!

Valóban.

Mármint tényleg gyönyörűen lehet festeni, de utólag azt is hozzá tudom tenni, hogy amennyiben előtte szépen vannak hálózva és glettelve az illesztések. Ha ez nem így van, akkor semmivel sem lesz szebb a falad, mint egy simára glettelt, vakolt változat esetében. És rögtön gyanakodj, ha a szakember azt mondja, hogy a hibák majd az első festésréteg után jönnek ki, akkor szokták megcsiszolni. Főleg akkor gyanakodj, ha mindezt úgy mondja, hogy ő addigra már nem lesz ott.

De a fenti állítást is érdemes ízekre szedni. Talán sosem tudtam volna meg, mi a teljes igazság a falak glettelhetőségével és a gipszkartonnal kapcsolatban, ha nincs egy olyan szobánk, ami az első körös felújításból kimarad. Ez tele volt a cuccainkkal, ezért csak múlt nyáron (2018.) csináltattuk meg. Ekkor derült ki az, hogy

1. mindenféle fal glettelhető, ha mállik, esetleg darabokban esik le, akkor az ilyen részeket előtte el kell távolítani, és ennyi; de

2. ha mégis a gipszkarton mellett döntesz, tanácsos a szigetelés és a karton közé párazáró fóliát tenni.

Az 1-es pontot könnyen el tudtam engedni, végül is kaptunk egy kis szigetelést bentre, azonban a 2-es pont mindezt aggályossá tette, ugyanis a párazáró fólia nélkül könnyen nedvesedés, majd penész alakulhat ki a két réteg között. Azóta is görcsbe rándult kézzel imádkozunk, hogy ez ne történjen meg, közben pedig abban bízunk, hogy sikerül a külső szigetelés, és onnantól kezdve ennek a valószínűsége jelentősen csökken. A játszma tehát jelenleg dupla téttel zajlik.

Ilyen az, amikor a szakember komolyan a szemedbe néz, és úgy tálal egy fals megoldást, mintha ő találta volna fel a spanyolviaszt, és mivel te fizetted ez idő alatt, így a tiéd lesz az egésznek a gyümölcse. Ilyenkor te csak állsz ott, és még szerencsésnek is érzed magad. Elszáll minden addigi bosszúságod, és elmorzsolsz egy meghatott könnycseppet. Bele is lendültünk alaposan: úgy fellelkesültünk szakemberünk szakszerű szakértelmén, hogy azonnal vele csináltattunk ezután mindent. Gipszkarton? Jöhet! Járólap? Jöhet! Fürdőszoba? Jöhet!

Az igazsághoz hozzátartozik, és szóljon ez a szakembereink védelmében is: tényleg mindent meg tudtak csinálni, és ha ők nincsenek, talán még ma sem költöztünk volna be. Azonban abban már kevésbé vagyok biztos, hogy még olcsóbban is megúsztuk, mint más szakemberekkel...