A kád hatása a költségvetésre

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebookon!

2016. március 26. - badaydeni

Amikor felkerül a vakolat, kész a betonozás, elérkezik az a pont, amikor az ember közel érzi magát a befejezéshez, és hirtelen égető kérdéssé válik számára például egy fürdőkád megvásárlása. Ez nem tűnik komoly kihívásnak, de azért érdemes róla pár szót ejteni, mert a mi esetünk a káddal jól modellezi a családi házakkal kapcsolatos előre tervezhetőséget (illetve annak lehetetlenségét).

Szóval eredetileg felcsaptunk egy OBI katalógust, végiglapoztuk, és nem is a legolcsóbb termékekkel, de összeállítottunk egy költségvetést, hogy mikre lesz majd szükségünk, ha a ház eléri a vakolt (festett), lebetonozott állapotot. Ez a 130-140 ezer forint akkor barátságosnak tűnt, és ezzel együtt vállalhatónak is. Egészen addig nem is volt ezzel gond, amíg meg nem néztük az OBI kádját közelebbről, ami sehogy sem tűnt masszívnak. Ezért tovább mentünk, egy árkategóriával feljebb léptünk, de az eladó hölgy hosszas és átszellemült ajánlása ellenére még mindig voltak kétségeink, mígnem egy kis üzlet eladója elénk tette a tökéletes ajánlatot. Azt hozzá kell tenni, hogy a kettő között még egy olyan luxusszalonba is betévedtünk, ahol egy kád többe került, mint amit eddig a házra költöttünk. Amikor a világ pénze sem lenne elég...

De térjünk vissza a kis üzlet eladójára. Ő köntörfalazás nélkül elmondta, hogy a szerbeknél készült kád (ez már újabb kategória felfelé) jó ugyan, de a vastagsága aggodalomra adhat okot. Igen, volt olyan, hogy átszakadt, visszahozták, de csak egyszer. Az nem vészes. Nem, persze. De gondoljunk csak bele, hogy beépítjük a kádat a vadonatúj fürdőszobába, körbecsempézzük, minden szépen csillog. Teleengedjük jó meleg vízzel, majd amikor élvezni szeretnénk az elmúlt hónapok gyümölcsét, átszakad, és... de inkább nem is folytatja. Persze könnyen lehet, hogy a szerb káddal sem lesz soha semmi baj, de azért érdemes elgondolkozni ezen.

Ott van például egy Ravak kád, amiről azt kell tudni, hogy kivételes akciója van a gyártónak: élettartam garanciáért lehet regisztrálni a most vásárolt kádakat. Éppen azért, mert nekik egyetlen kádjukkal sem volt még gond. Így könnyű ígérni. Ráadásul a cseh gyártó kádja már nem sokkal kerül többe, mint a szerbé, de tapintásra is sokkal kellemesebb ez az akril, és érezhetően erős. Így kerül fel az i-re a pont, és így lesz az embernek drágább kádja, mint amennyi a teljes korábbi költségvetése volt. Ráadásul annyira megörültünk annak, hogy lehet normális kádat kapni, hogy lendületből megvettünk egy aszimmetrikus Rosa II-t 150x100-as méretben. Egy órán belül átfutott az agyamon, hogy hoppá, de a fürdő kicsivel több mint 160 centiméter széles, talán beférne az eggyel nagyobb. Azonnal mentünk is a házhoz, ahol a mérések igazolták a fenti gyanút: be kell férnie! Jó, ennek nem mindenki örült. Köztük volt az eladó, aki élete egyik legbonyolultabb tranzakciójaként élte meg a cserét (különben is péntek délután minden sokkal nehezebben megy), és a kőműves is, akinek úgy kellett ügyeskednie a vakolattal, hogy beférjünk kádastul.

index20.jpg

Tegyük hozzá, hogy a mi mániánk a nagy kád, ezért persze beraktuk a lehető legnagyobb a fürdőszobába, és bár a rajzokon ez kezelhetőnek tűnt, a valóságban eléggé szűkös hatást kelt a mosdóval és a WC-vel kiegészülve. Az még a közeljövő kérdése, hogy ezt fel tudjuk-e oldani valahogy strukturálisan vagy legalább fejben. Sikerülni fog, és azt is megmutatom majd, hogyan.

A bejegyzés trackback címe:

https://vegyunkhazat.blog.hu/api/trackback/id/tr488524664

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.