Két tűz között

2015. november 08. - badaydeni

Székesfehérvár.

Az ingatlanosokk után két lehetőség rajzolódott ki előttünk. 1) Mivel párom bátyja talált új munkát külföldön, a család ismét több évre elkötelezte magát. Számunkra tehát megmaradt a II. kerületi lakás kényelme, vagy... 2) Nemcsak eladjuk a VIII. kerületi lakást, de a Székesfehérváron felfedezett családi házat is megvesszük. Elkapkodni semmit sem akartunk, de a székesfehérvári ház adottságai és elhelyezkedése mindig ugyanabba az irányba tereltek minket: ez most egy vissza nem térő alkalom.

Ezt fejben lejátszva úgy döntöttünk végül, hogy bele kell vágnunk, hiszen néhány év múlva családot szeretnénk alapítani, és mindketten úgy gondoltuk, hogy ehhez nem árt egy családi ház. A dolog legegyszerűbb részén ezzel túl is voltunk: ezt eladni, azt megvenni, aztán beköltözni, pipa. Nyilván mindketten sejtettük, hogy ez ennél összetettebb lesz, de azt - tapasztalat hiányából fakadóan - felmérni sem tudtuk, hogy ez pontosan mit jelent.

A VIII. kerületi lakás eladása a kezdeti felvillanások után nem tűnt egyszerűnek, ahogy azt az előző bejegyzésben már felvázoltam, de Székesfehérváron sem volt elég egy kézbecsapás. A házban lakó hölgyről ugyanis az első találkozások alkalmával nehéz volt megállapítani, hogy tényleg el akarja-e adni a házat. Ebben közrejátszhatott az is, hogy a férje korábban elmotorozott a legjobb barátnőjével. Egyértelmű volt, hogy a többéves, a válóper felé tartó különélés után komoly traumát jelenthet mindkét félnek az újbóli együttműködés. Az egyik percben a feleség, a másikban a férj szavain keresztül láttuk az okokat és a következményeket, ami egyértelművé tette, hogy ezt a diót nagyon lassan és türelemmel törhettük csak fel, miközben sürgetni is szerettük volna a lépéseket.

A feleség pontról pontra megkedvelt minket, és kezdett megbarátkozni a gondolattal, hogy szeretett háza távolodik tőle. Erre ráerősítettünk egy építésszel, aki alaposan végigjárta a házat, és elkészítette a prognózist: tulajdonképpen a vizesblokkot kellene felújítani, és a tetőt, de még az is kibír legalább 10 évet. Szóval össze lehetne majd vonni egy tetőtér beépítéssel. De akkorra az úgyis aktuális lesz. Amúgy ennyi, jó ház, jó telek. (Később az egyik szomszédtól visszahallottuk, hogy sokan nézték a házat, de amikor építészt hoztak, mindannyian visszarettentek, mert arra jutottak, hogy a házat el kellene dózerolni első lépésként. Erre szoktam azt mondani, hogy bezzeg mi találtunk egy jó építészt. De erről később.)

Ilyenkor kell alkudni, amikor még friss a hiányosság érzése mindkét félben. Először a feleséggel ültünk le, biztosítottuk a vételi szándékunkról, és elkezdtük felvezetni a tapasztalatainkat, hogy aztán mondjunk egy számunkra kellemes számot... De! Épp egy nappal előttünk értékelte fel egy ingatlanos a házat, aki nyilván kiment, megnézte a környéket, a telek és a ház méretét, körbejárta egy kicsit, és azt mondta, szerinte ez ennyi. Az irányár végéről a kilencszázezrest nagy nehézségek árán még le tudtuk vakarni, de itt véget ért a mutatvány.

Amikor aztán ezt elfogadtuk, jött a találkozó a férjjel, aki talán szintén a feleség iránt érzett ellenszenvével nyitotta a beszélgetést. Ő azzal kezdte, hogy nem is engedett volna a szíve szerint az árból, és még az is kevés lenne. Kénytelenek voltunk neki elmagyarázni, hogy komoly érdeklődők vagyunk, tudomásunk szerint el akarják adni, de ha mégsem, vagy csak egymás közt nem tudnak megegyezni, akkor persze azt is megértjük. Ha viszont maradunk, akkor túl kell lendülnünk a személyes ellentéteken. És ez hatott.

Végül mindkét eladóval nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki, és a  két tűz között érzése nem elsősorban kettejük személyiségéből fakadt, hanem inkább abból, hogy hol a velük való egyeztetésre siettünk, hol meg a VIII. kerületi lakás eladását intéztük. Itt egy egyeztetés, ott egy újabb hirdetés. Ráadásul, ami talán a legnehezebb része: Székesfehérváron úgy kellett konkrét időpontot mondanunk a kifizetésre, a kulcs átvételére, egyszóval az egész procedúra lezárására, hogy a másik fronton akadozott a gépezet. Végül lefektettünk egy deadline-t. Ha addig nem tudjuk eladni a VIII, kerületi lakást, akkor B terv...

A bejegyzés trackback címe:

https://vegyunkhazat.blog.hu/api/trackback/id/tr938057646

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.