Budapest.
Az előző bejegyzésben emlegetett szerződés aláírására Siófokról autóztunk vissza Székesfehérvárra, mert éppen ott voltunk családi nyaraláson. Ennek a jelentősége abban áll, hogy aznap délelőtt kaptam egy telefonhívást a legnagyobb hazai ingatlanközvetítő egyik képviselőjétől, hogy lenne egy ügyfele, aki megnézné a VIII. kerületi lakást - aznap délután. Nyaralás közben. Budapest. 40 fokban. Komoly vívódás után végül azért bólintottam rá a délutáni lakásnézésre, mert 1) Székesfehérvárig amúgy is el kellett mennünk a szerződést aláírni, 2) az ingatlanos azt ecsetelte, hogy kínai ügyfelének azonnal kell egy lakás, két napja van az ügylet lebonyolítására, tehát ha lesz valami, az nagyon gyors lesz, és 3) valami nyugtalanító érzés nem hagyta, hogy egy Mojito társaságában, hátradőlve ünnepeljük az első közös házunk szerződésének aláírását.
Fontos mellékszál, hogy az ingatlanosok rohamának megtörésekor erősen gondolkodtunk valamilyen szemléletváltáson (elsőként, hogy ki kellene rúgni az összeset). Végül azt találtuk ki, hogy hiába mondja az összes ingatlanos, hogy az üres lakás vonzóbb, ez nyilvánvaló hülyeség. Ezért úgy döntöttünk, hogy a lehető legkevesebb pénzből felturbózzuk a lakást, és innentől kezdve bútorozottan áruljuk. Ezt gyakorlatilag két-három este alatt tető alá is hoztuk, a párom talált apróhirdetésben egy pofás IKEA-kanapét meg egy színes IKEA-szőnyeget, és összeszedtük otthon, ami még feldobhatja a lakást. Egy délután alatt felpakoltuk ezeket egy autóra, bevásároltunk az IKEA-ban, és éjszaka felhordtunk mindent a lakásba. Aztán pár délutánomat ott töltöttem, hogy összerakjam a bútorokat, és mindent az elképzeléseink szerint elrendezzek.
Így tehát az aláírást követően rohantam a vasútra, aztán a Déliből a Klinikákhoz metróval, délután 3-ra pedig meg is érkeztek a lakásnézők, egy anya és lánya meg az ingatlanos. A lány Németországban tanul, a szülők egy összekötő pontként használnák Budapestet, de a későbbiekben akár le is telepednének itt, addig majd kiadják maximum. Egyelőre az Európai Unióban való könnyebb mozgás és a Rogán-kötvények miatt kell nekik a magyarországi állandó lakcím, amihez elsőként lakásra van szükségük. Az ingatlanos biztatott, hogy bár megnéznek még pár esélyes lakást másnap reggel is, de hamar döntenek, gyors lesz a visszajelzés.
A Rogán-kötvények
A letelepedési kötvényt 2012 végén találta ki Rogán, azzal a céllal, hogy a gazdag, de az unióba nehezen bejutó embereknek "megkönnyítsük a ki- és beutazását", illetve, hogy ők majd ezáltal "munkahelyteremtő beruházásokat" hajtsanak végre Magyarországon.
Ezért létrehoztak egy speciális, 250 ezer eurós (nagyjából 77,5 millió forintos) letelepedési kötvényt, amit, ha egy külföldi állampolgár megvesz, akkor kap egy magyar tartózkodási engedélyt, majd fél év múlva letelepedési engedélyt, amivel aztán szabadon utazgathat az unióban. Annyi szigorítás volt csak, hogy a kérelmező nem lehet mondjuk regisztrált terrorista vagy madárinfluenzás, pontosabban biztonsági vagy egészségügyi tiltólistán.
Forrás: index.hu
Végül este 7-re ismét Siófokon voltam. Azt latolgattam magamban, hogy ha négy lakást néznek meg a kínaiak, akkor 25 százalék esélyünk van egy sikeres üzletre, de a helyzetet nem láttam kifejezetten fényesnek. Mindenesetre másnap ismét felautóztam Székesfehérvárra, hogy elintézzem a Földhivatalt. Több mint egy órámba került, mire kiderítettem, hogy pontosan hol van maga a hivatal, amiről ráadásul kiderült, hogy kedden csak kamarai tagokat fogad. Tehát nem elég, hogy az ügyvéd szétbénázta a szerződéskötést, még feleslegesen meg is autóztatott (arról nem is beszélve, hogy jobb helyeken maga az ügyvéd intézi a Földhivatalt is). Dupla csalódás volt bennem, mert már dél is elmúlt, és a kínaiak még nem hívtak.
Aztán, ahogy elhagytam Székesfehérvárt, megszólalt a telefonom. A tenyérbemászó képű ingatlanos hívott, akivel valamiért kivételt tettem a legnagyobb hálózat munkatársai közül. Bár a kínaiakat nem ő hozta, a VIII. kerületi lakás tőle került listára, ezért a hivatalos ajánlattól kezdve ő is bekapcsolódott a folyamatba. Mondott egy számot, aztán még egyet és még egyet. Mennyit ajánlanának érte, mennyi lenne a jutaléka a cégnek, és mennyi maradna nekünk. Fontos feltétel volt, hogy bútorozva kéri a vevő a lakást, mert nagyon tetszett neki így, és azzal már nincs ideje bajlódni. Lélegzetvisszafojtva hívtam a páromat, hogy íme az ajánlat, és felsoroltam a számokat. Azt már többször kiszámoltuk, hogy a nagy hitel a 2 év moratóriummal együtt is komoly kamatokkal járna (olyan tervünk is akadt, hogy ha már van 2 év moratóriumunk, akkor legalább egy évig kiadjuk a lakást, és a bevételből ezt a kamatot kiegyensúlyozzuk - ebben az esetben viszont az adóhatóság bírságolt volna meg minket súlyosan, hiszen a VIII. kerületi lakás illetékcsökkentő tényezőként került bele az adásvételi szerződésbe, tehát egy éven belül muszáj lett volna eladnunk). Hiába lőttek tehát az irányár alá a kínaiak, nekünk még így is megérte rábólintani az ajánlatra.
5 órakor Budapesten voltunk, egy órával később pedig már az ügyvédnél ültünk a két kínaival, a két ingatlanossal és további két segéddel, akik szorgalmasan dolgoztak az angol-magyar nyelvű szerződésen. Minden szükséges papírt barátságosan elénk raktak, az átolvasásukra hagytak elegendő időt, a kérdésekre pedig türelmesen válaszoltak. A székesfehérvári ügyvédhez viszonyítva ég és föld volt a különbség, már az furcsa volt, hogy senki sem sürgetett minket.
A velük való aláírás több fontos kérdést is eredményezett számunkra:
- A székesfehérvári szerződésnél szerződésmódosításra van szükség.
- Mivel a külföldi állampolgárok tulajdonszerzését Budapest Főváros Kormányhivatala közigazgatási eljárásban vizsgálja, ami 30-60 napot vehet igénybe, kérdéses volt, hogy megérkezik-e a kínaiak pénze addig, amíg Székesfehérváron fizetnünk kell.
- Mivel nincs szükség a nagy összegű hitel felvételére, utána kell járnunk egy olyan konstrukciónak, amelyben épp csak a hiányzó részt vennénk fel.
Ezzel együtt a helyzetünk jelentősen javult azzal, hogy nem kellett durva adósságba hajtanunk a fejünket. Még a székesfehérvári ügyvédnek is hálásak lehettünk, hogy a tájékozatlansága miatt nem sikerült a földhivatali procedúrát elintézni a javítandó szerződéssel. De ez csak átmeneti állapot volt.
