Székesfehérvár.
A legszívesebben leírnám a nevét és minden elérhetőségét annak az ügyvédnek, akit mi találtunk életünk egyik legfontosabb eseményének jogi megtámogatására, hogy mindenkit megóvjunk ettől a pusztító katasztrófától. Mélyreható csalódás volt, hiszen - ahogy korábban is említettem - számunkra fontos bizalmi kérdés, hogy kinek a szolgáltatását vesszük igénybe. Őt egy jó ismerősünk ajánlotta, tehát eleinte nem is gyanakodtunk, hogy gond lehet (még jó, hogy baj nem lett).
Az persze rögtön gyanús lehetett volna, hogy egy rövid telefonos egyeztetés után az adatokat e-mailben kérte be, és az időközben felmerülő kérdéseinkhez úgy kellett kierőszakolnunk egy személyes találkozót. Itt aztán széles gesztusokkal, némileg unottan, de semmiképp sem empatikusan magyarázott mindent, ami eszébe jutott egy adásvételről. De követhető maradt, ez elvitathatatlan. Aztán egyszer csak, a semmiből közbevetette, hogy bocs, de múltkor rosszul mondta, kicsit drágább lesz az ügyvédi díj. Apró számolási hiba, nem érdekes. Az egyeztetés végére olyan kétségeket vert belénk, amelyekkel nem tudtunk mit kezdeni. Vajon jó ötlet vele folytatni? Arra viszont nem volt időnk, hogy új ügyvédet keressünk, így abban bíztunk, hogy a méregdrága belvárosi iroda és az impozáns környezet egy kiváló szakembert foglalnak keretbe.
A hitel
A szerződés fontos része volt egy úgynevezett cserehitel, amikor az ügyfél nemcsak a megvásárolandó ingatlanra, hanem a még eladás előtt állóra is hitelt vesz fel, a két ingatlan értékének 80 százalékáig. A cserehitel két részből áll, az egyik fele egy normál lakáshitel, és csak a másik fele tartozik ebbe a speciális kategóriába, amire azonban van két év moratórium. Ha addig nem sikerül eladni a lakást, akkor ez is átkapcsol lakáshitelbe, és onnantól már komoly baj van, mert a törlesztőrészletek alaposan elszállnak.
Egy ingatlanokra specializálódott banknál terveztük felvenni ezt a hitelt, de a konstrukció lényegi részein (lsd. fent) kívül az első egyeztetést követően még számos kérdés maradt bennem, de legfőképp páromban, aki reál végzettségének megfelelően az én magabiztos felkészültségemet néhány jól irányzott kérdéssel azonnal ki is iktatta. Így a második találkozón már együtt vettünk részt, itt tudtuk meg a hiányzó információkat, de minden szerénység nélkül mondhatom: ez sem kis teljesítmény.
Ez a cserehitel volt az, amit akkor kellett felvennünk, ha a korábban meghatározott, deadline-ig, azaz az adásvételi szerződés megírásáig és az előleg (10%) kifizetéséig nem sikerül eladnunk a budapesti lakást. Nem sikerült.
Az ügyvédnek az adásvételi szerződésbe csak a két eladó és a két vevő adatait kellett berögzítenie, illetve a kifizetési konstrukciót. Tehát 10 százalék előleg, a fennmaradó részt pedig a bank által nyújtott cserehitelből állják a vevők. Azt kellett még tartalmaznia a szerződésnek, hogy miként fizetjük ki ezeket az összegeket. Az előleget letétbe helyezzük az ügyvéd bankszámláján, a többi pénzt pedig készpénzben kérték az eladók (nem kevés zsírégető körbe került, mire el tudtuk intézni ezt nekik, a hitelünket intéző bankos megnyugtatott minket, hogy bármelyik székesfehérvári fiókjukban felvehető lesz ez az összeg készpénzben - fontos momentum, lesz még rá visszautalás), ezt finanszírozzuk hitelből.
Azért írom, hogy csak ezeket kellett beírnia, mert a szerződés többi része adott, minden adásvételhez ezt a mintát használják, ezek másban nem nagyon térnek el. Ezt végül is elsőre megoldotta, igaz, ocsmány külalakkal és igénytelen tálalásban. De legalább az adatok rendben voltak. Aztán a szerződést aláírás előtt továbbküldte mindannyiunknak, azzal a megjegyzéssel, hogy olvassuk el, mert neki nincs rá ideje. Mivan??? Mindannyian átolvastuk természetesen a papírokat, majd visszaküldtünk neki néhány javítanivalót, hogy a hétfői aláírásig mindent be tudjon írni, ki tudjon javítani.
Na, aztán hétfőn, a megbeszélt időpontban le is ültette a páromat a saját számítógépe elé, hogy akkor essen neki, és javítgassa ki a papírokat szépen sorban. Köpni-nyelni nem tudtunk. Közben megpróbáltam vele egyeztetni, hogy az utolsó részlet kifizetésénél legyen jelen, mert a bank szabályzata előírja, hogy csak akkor fizethetnek ki, ha kapnak egy ügyvéd által ellenjegyzett papírt arról, hogy a többi részlet ki van fizetve. Ezt ott helyben megírta, ellenjegyezte, majd az eladókra bízta, mondván, neki nagyon macerás lenne elhagyni az irodát.
Erős feszültséggel a lelkünkben, végül sikerült aláírnunk a szerződést és kifizetnünk a foglalót (arról ne is beszéljünk, hogy az ügyvéd egy adásvételi szerződésnél a négy érintett egyikétől sem kért semmilyen személyazonosságot igazoló iratot - máshol ezt lefénymásolják és eltárolják). Az aláírás után a következő fontos lépést az ügyvéd határozta meg: a székesfehérvári földhivatalban érkeztetnünk kell a szerződést és a többi szükséges papírt, hogy megindulhasson a hitelezési folyamat. Azt is mondta, hogy minél előbb, tehát már másnap intézzem el, úgyis nyitva lesz a hivatal. Az már csak egy kicsit tudott vigasztalni, az ügyvédi díj számításánál úgy átverte magát, hogy közel az eredeti (alacsonyabb) összeget kérte el. De nem baj, vigaszdíjnak megteszi, tekintve, hogy nem ez volt az egyetlen, amit benézett, ráadásul a következőt sajnos a mi kárunkra tette.
